9.rész-Another world

névtelen: Köszönöm:*
Aliz Friedrich: Nélküled és a biztatásod nélkül nem sikerült volna végeznem. Köszönöm:) Summer of 69' <3 Ui:Nyami..Spagetti:3
Brigi Papp: Köszii mindent,a gratulációval együtt véve amit szerintem nem érdemlek meg:*
Wiw: Ige,tényleg jól vagy. De mi így szeretünk. Gondoltam,hogy a bizonytalansága belőled ilyet vált ki, mivel a Best Summer-nél is így volt és ott is mondtad. De egyszerűen ha leírnám, hogy mennyire boldog és minden tökéletes lenne az túl átlagos.. én ilyet nem szeretnék:) Lesznek ők még eleget boldogok. Ühm..haha, ágytornára ne igazán számíts, hisz még szinte gyerekek mindketten. Amúgy köszii:*

*Savannah*
Hogy milyen érzés a karjaiban ébredni? Én ma reggel megkaptam erre a válasz mikor az álom kiröppent szememből és csak gyengéd ölelését és édesen finom illatát éreztem. Felülbecsülhetetlen érzés volt vele lenni , és azt kívántam bárcsak sose múlna el.
-Felébredtél?-kérdezte ébredező hangján.
-Ühüm..-mormogtam mosolyogva. -Megyek átöltözök.- hagytam ott majd a cuccaim között kezdtem válogatni. Végül egy felül fehér pánt nélküli felső és egy virágos szoknya mellett döntöttem hozzá apróbb kiegészítőkkel.

-Hopp..egy gyönyörűség.-szólalt meg mikor meglátott.

A mi kapcsolatunkat igazából nem is a szavak irányították hanem az érzések és a gondolatok.

-Elviszlek ma egy másik világba..-jelentette ki.
-Minden egyes nap minden egyes pillanatában mióta ismerlek ezt teszed velem..-közelebb hajolt hozzám és meg akart csókolni én azonban a nézésemmel már tudattam vele,hogy nekem ez túl gyors..
Féltem,hátha összeroppan vagy a kedvét elrontottam ezzel,de azonban kellemesen tévedtem mikor mosolyogva fogta meg a kezemet amivel egy kis lelket is öntött belém,bevallom.
*******
-A rózsaszín elefántot,a rózsaszín elefántot!-tapsikoltam mikor Niall elvitt egy zsetonos játék gép automatához ahonnan éppen játékot húzott ki nekem a kar segítségével.
-Erre gondoltál?-mutatta ki mosolyogva.
-A rózsaszín elefánt!-tátottam el a számat.-Köszönöm.Köszönöm!-ugrottam a nyakába.
Így visszagondolva rájövök, hogy én igazából nem is a plüssnek örültem amit nyert nekem, hanem annak,hogy Niall bármit megtett csak, hogy boldognak lásson.
-Neked bármit.-a szájára egy puszit nyomtam hála képen. -Meghívhatom a kisasszonyt egy fagylaltra? Ismerek egy kiváló helyett itt a közelbe ahol egyszerűen fenségesen csinálják.
-Örömmel elfogadom a meghívást.-mosolyogtam rá. Majd a kezét nyújtotta felém amit végül az enyémmel összekulcsolt és így mentünk tovább.
Egy fagyis kocsinál álltunk meg végül.
-Jó napot! Mit adhatok?-kérdezte az eladó.
-Savannah?-nézett rám Niall.
-Egy gombóc vaníliát kérnék.-adtam a rendelést,mire Niall értetetlenül közbe vágott.
-Egy jó tanács. Addig nem megyünk el innen míg valami nagyobb rendelést nem adsz..
-Akkor még emellett egy gombóc citromot.-ránéztem és láttam még mindig nincs megelégedve ezért folytattam-és puncsot kérek.-fejeztem be mire máris elégedettebben mosolygott rám. Mikor megkaptam a rendelést ott hagyva Niallert elmentem kicsit sétálni pár lépést.
-Mégis hova mész?-futott utánam kezében az édességgel.
-Nem vagyok már kislány! Saját magam is tudok döntést hozni, nem kell mindenhez a te segítséged is. Gondolod ez így valaha is menni fog?-néztem rá teljes komolysággal.
-Figyelj.. Egy dolgot tudok. Nagyon kedvellek..
-Én is kedvellek téged..-helyeseltem.
-Bármi történhet ezen a világon, érted a hét próbát, ezerszer is kiállom..-az arcát az ajkaimra helyezte. A kezünkben lévő fagylaltok a földön végezték de hirtelen ez sem érdekelt minket.Csak az, hogy egymással lehettünk. Az eső cseperegni kezdett, ami aztán csak egyre erősebbé vált míg végül is nem alakult ki egy zápor.
A fiú megfogta a kezemet, majd szaladni kezdünk.
-Hova megyünk?-kérdeztem mikor kezdtem már kifáradni. Régebben még rendszeresen futottam esténként a házunk közelében, azonban ez ahogy a lovaglás is, abba maradt.
-Mindjárt meglátod.-mondta majd folytattuk utunkat. Az ég dörögni kezdett, az égiek villámokat szórtak az esőt pedig mintha dézsából öntötték volna. Az ilyenkor jellegzetes csapadék szag is megtalálható volt, amit annyira imádok.
Egy hatalmas fűzfánál álltunk meg ami a Temze egyik kevésbé ismert partjánál volt. A fa hatalmas lombkoronája megóvott minket attól, hogy még jobban elázzunk bár még vele ez is öröm volt.
Hátulról átkarolt és így vártuk míg lecsendesedik a vihar.
Hirtelen minden csillapodni kezdet. Az égiek nem szórtak villámokat, a dörgés befejeződött és az eső is elállt. A nap pedig kezdett kisütni és hamar verőfényes napsütés lett belőle.
-Szivárvány!-mondtam mosolyogva. Ebben  a pillanatban jöttem rá, hogy a szerelem színes, kápráztató szivárvány egyik szívtől a másikig. Vagy mondjuk láthatatlan, de igen-igen élvezetes táplálék, amelynek első falatja meg van cukrozva, az utolsó falatja pedig meg van mérgezve..
-Savannah! Gyere!-mondta majd fellépet egy kidöntött farönkre. Értetlenül de utána mentem. Hirtelen leugrott róla és én is követni akartam a példáját mikor megszólalt.-Te maradj! Szeretném ha háttal a karomba esnél. Bízz bennem, elkaplak..
-Innen fentről?Biztos, hogy nem!-ellenkezdtem.
-Nem kell aggódnod elkaplak..
-Rendben.-nyeltem nagyot majd végül bele egyeztem. Hátra fordultam vele ellenkezően.
-Nézz rám.-mondta mire a fejemet oldalra fordítva ránéztem.-Bízz bennem..-visszafordultam.-Én készen állok ha te is..-erre a mondatára minden erőmet összeszedve estem hátrafelé mikor hirtelen úgy éreztem mintha fent akadtam volna egy hálón és nem esnék tovább, ez az érzés volt az, hogy elkapott és a karjai között vagyok.
-Istenem! Elkaptál!-sikítottam fel az arcomon örömmel telve. A következő pillanatban az ajka ott volt az enyémen, és én már nem küzdöttem ellene. Nem azért, mert ezerszer erősebb nálam, hanem azért, mert az akaraterőm abban a pillanatban porrá omlott amikor az ajkunk találkozott.
-Melletted fogok lenni bármi is történjék..-suttogta bele csókunkba.
Gondolkoztam ezen a legyünk boldogok dolgon,és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. De én most mégis szeretném ha ez az érzés beférkőzne az életembe..
A nem régiben lévő viharra utaló jelek közül már csak alig volt pár megtalálható. Csak az akkor keletkezett tócsák utaltak rá.
Leültünk a part szélére és az ott lévő pár kavicsot a vízbe kezdtük dobálni. Mint a kisgyerekek, nekünk akkor ez jelentette a szórakozást.
Mellettem egy aprócska hervadozó virág volt. Sokak számára gaz, én mégis láttam benne a gyönyörűséget.
Nem minden a külső, sokak számára mégis ez a legfontosabb. Ezt a kis növény is igazolta..
Eszembe jutott egy régi szokásom. Ezért felálltam és a közelbe kerestem valami virágot ami végül egy margaréta lett majd visszamentem Niallhez.
-Szeret, nem szeret, szeret, nem szeretem.-tépkedtem a szirmokat.
-Felesleges ezt végig csinálnod, a végére úgy is az fog kijönni, hogy szeretlek.
-Na és ezt te honnan tudod?-érdeklődtem.
-Mert a virágok sosem hazudnak.-mosolyodott el.-Szeretlek..-sosem hallottam még a szájából azt a szót, hogy szeretlek, pedig a legszebb ajándék csak ez az egy gondolat.
-Én pedig érzem, hogy szeretsz.-mindig is úgy gondoltam, hogy ez a leggyönyörűbb válasz erre a kijelentése. Ebből rögtön tudja, hogy én is így érzek és, hogy el hiszem amit mond nekem.
-Szeretnék neked valamit adni..-mondta majd a zsebébe kezdett kutakodni..
Abban a pillanatban tudtam igaza volt mikor azt mondta Elvisz ma egy másik világba..