7.rész-Hyde park..

Dreamer Girl<3:Köszii.Majd még meglátom,mi lesz a sorsa,de nem szeretném abba hagyni:)
Brigi Papp:Köszönöm:$ Nem mindig vasárnap hozok részt.Most se így lesz,mivel az nap osztálykiránduláson leszek még:)*
Anita Bíró:Annyira köszönöm:*
Aliz Friedrich:Szeretem a koboldokat.Nem,nem tudtam.De most már neked köszönhetően tudom.Nem meglepően köszönöm.Igen,körülbelül még 9 rész lesz,de lehet nem pontosan ennyi.Mivel volt olyan nap ami nem egy részt írt le hanem többet,de majd meglátjuk még.De ezek után a részek után jön a jelenlegi időszámítás tehát 2013:)
 Wiw:Semmi baj.Örülök,hogy újra viszont láthatlak,már hiányoztál:) Mindegyikre írom,hogy köszönöm.Ez nem igaz.Vagyis számomra örökre a régi,a Best Summer marad a favorit az írásaim közül..
Ui.:Jobbulást a karodnak:*

*Niall*
Kissé fejfájósan és nyúzottan keltem fel másnap reggel.Az órára pillantottam ami 10:00-órát mutatott.
Körbe néztem azonban Savannah-t nem találtam a közelbe.Beugrott egy emlék vele kapcsolatban.Az ahogy az ajkaimat gyengéden az övére ragasztottam.Tudtam ez nem álom volt hanem a valóság.Ezen a gondolaton elmosolyodtam majd a lány keresésére indultam.A ház kis kinyúló erkélyén találtam meg.
-Jó reggelt.-mondtam mivel magamra irányítottam a figyelmét.
-Neked is.-mormogta halkan.A kezében egy fénykép volt amit eléggé nézegetett.
-Megnézhetem?-kérdeztem kedvesen mire átnyújtotta nekem.A képen két lány volt,az egyik Savannah.

Ránéztem mire értette és kiegészítette a válaszra várt gondolataimat.

-Anya és én még régebben..-magyarázta el ki is van a képen.

-Mintha csak a barátnőd lenne..Nagyon hasonlíttatok egymásra.-jegyeztem meg mosolyogva.

-Szerintem nem.Sem külsőre sem belsőre.Én nem vagyok olyan mint ő és nem is leszek.-fejezte be a mondandóját.
-A szemeitek ugyan olyan,tisztaságot és szeretetet áraszt mindkettőtöknek.-mondtam mire csak lehajtotta a fejét.Van valami mögötte,valami családi történet amiről láttam nem szeretne beszélni.-Lefényképezhetlek?-álltam elő neki egy fura kéréssel.
-Nem vagyok egy fotogén alkat..-rázta a fejét.
-Dehogyisnem.Egy ilyen gyönyörű lányról csak is csodás képek születhetnek.Na,kérlek.Csak egy kis emlék,hogy később is emlékezhessek rád..-kérleltem,mire láttam rajta,hogy mindjárt beadja a derekát.
-Rendben..-egyezett bele.
-Akkor mi lenne ha fognám a fényképezőgépemet és lemennék a parkba és ott elcsípnénk pár pillanatot?-mondtam el a gondolatomat.
-De akkor vigyünk lapot és ceruzát is.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Majd meglátod.-kacsintott rám majd elindult átöltözni.

*Savannah*
A tegnapi esés után a lábam még nincs a legjobb passzban ezért ma még a magassarkú hordás apró reménye se villanhat meg a fejemben.Ezért is választottam egy rövid,virágos szoknyát a derék részen egy vastag barna övvel,és egy lapos talpú cipővel.

-Indulhatunk?-kérdezte Niall.Mire a tükörbe néztem leellenőrizni teljesen kész vagyok e,majd végül mosolyogva bólogattam.
Az egyik közeli helyre a Hyde parkba mentünk.Gyönyörű hely telis-tele növénnyel,futkározó állatokkal,várakozó gazdákkal,árusokkal,csiripelő madarakkal és szerelmes párokkal.
Az időjárás is pont megfelelően jó volt és arra se lehetett panaszkodni.Egy szóval szinte minden tökéletes volt,de ott marad az a szinte szó.Mivel ami köztem és Niall között volt az nem volt idő sorolható.A tegnapi dolgot egyikünk se hozza fel,igazából már abban is kételkedek emlékszik -e rá,vagy a részegség azt az emlékét is elvette -e.
-Állj oda.-mutatott a park egyik részlegére.Szinte itt töltöttük az egész napot.Rengeteg kép készült.És bevallom volt pár ami szerintem se sikerült annyira de szörnyen.
-Egy közös képbe benne vagy?-kérdezte mire odarohantam hozzá és a kamera vakuját felénk mutatta.-Csííííz.-ordította majd kattant is a gép.
-Nekem ez nem tetszik.-ráztam elégedetlenül a fejem a kép láttán.

-Pedig gyönyörű vagy rajta ez tény.-vágta a fejemhez a bókot.Nem sok ideje ismerem de szinte egy nap nem volt még,hogy ne dicsérd volna meg valahogyan.

-Kérsz vattacukrot?-tette fel a kérdést mikor egy ilyes fajta bódéhoz értünk.

-Utoljára 10 évesen ettem vattacukrot a cirkuszba.-elevenítettem fel a dolgot.

-Most akkor érezzük magunkat újra 10 évesnek együtt.-emelte ki az együtt  szócskát majd kis idő múlva felém nyújtotta a finomságot,aminek köszönhetően tiszta ragadós lett a kezem.

-Újra 10 évesek.-tettük meg az esküt egyszerre.Soha életemben nem voltam még senkivel se ennyire felszabadult mint vele.

-Na most már elárulod minek kellett a lap és a ceruza?-hozta fel a témát.

-Gyere velem és megtudod.-fogtam meg a kezét majd letelepedtünk vele a fűbe egymással szembe.

Ő a fűszálakat tépegette míg én a lapra firkantottam.Kicsit később felé nyújtottam a rajzot.

-Nekem is kell egy kis emlék rólad.-jegyeztem meg mellé.

-Úristen de szépen rajzolsz..-maradt tátva a szája.Kiskorom óta egyetlen egy művészet vonz és az a rajzolás,bár nem érzem,hogy bármi tehetségem lenne hozzá.

-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.

*Niall*

-Elnézést.Megtudnák mondani mennyi idő?-kérdezte egy idős néni kezében rengeteg szatyorral.

-Nem rég múlt öt óra.-állapítottam meg a karórámról.

-Köszönöm.-mondta majd már el is indult volna azonban utána szóltam mivel rossz volt nézni őt így.

-Ha segítsek.-álltam fel és kezéből elvettem a táskákat.

-Azt megköszönném fiam.Itt lakok nem messze ,de öreg vagyok már ehhez.

-Savannah,addig várj meg itt.Mindjárt jövök.-mondtam neki amit egy mosollyal nyugtázott majd elindultam az idősödő asszonnyal.

-Szóval Savannah?Szép név de a lány még szebb,nem?-szólt hozzám rekedten hangján mikor már a lány hallótávolságán kívül kerültünk.

-Igen az..

-Fiatal koromba a férjemmel,Isten nyugalmazza.Mi is rengeteg időt töltöttünk itt együtt.Igen fiam,én is voltam fiatal.-nevetett fel.

-Ő csak egy barátom..

-Ne kéresd túl sokáig.

-Ezt,hogy érti?-értetlenkedtem.

-Figyeltelek titeket a parkba.A vak is látta,hogy fülig szerelmes vagy belé,ezt kár tagadni.Már abból kiderült ahogy ránéztél.A szerelem gyönyörű érzés azonban addig cselekedj amíg még nem túl késő.Isten áldjon meg.-köszönt el tőlem,majd elvette a táskáit.

Ott hagyott engem elgondolkodva a dolgokon amiket nekem mondott.Csupán pár napja ismerem Savannah-t ennyi idő nem elég ahhoz,hogy bele szeressek.

Úgy döntöttem vissza megyek a lányhoz,azonban odafelé megakadt a szemem egy virágon amit az egyik árus  kínálta dolgon.Egy vörös rózsán.Rögtön odamentem és kiválasztottam a legszebb szálat,majd kifizettem és ezzel indultam meg vissza.

Az a látvány tárult elém,hogy Savannah egy kutyával játszadozik.

Mosolyogva léptem felé,hátam mögött a virággal.

-Teddy,gyere.-ordított a gazdi,mire az állat felé szaladt.

-De aranyos..-mondta az arcán egy hatalmas mosollyal.

-Virágot a virágnak.-nyújtottam át a rózsát.

A kezeit az arca elé helyezte,majd a nyakamba borult könnyezve.Az illata mint a reggeli virágillat,finom.

Majd kezdett elválni tőlem és én engedtem.Visszahúzhattam volna,hogy még érezzem a szeretetét azonban nem tettem,hagytam,hogy elengedjen.Nekem ez az egész jelenet egy köszönömmel ért fel,és tudtam ő ezt annak szánta.
Kezdett sötétedni.Az utcán lévő lámpások is kezdtek kivilágosodni,a napszakhoz híven.
Mi azonban leültünk egy padra és csak ott voltunk,élveztük egymást társaságát.
-Kérdezhetek valamit?-kérdeztem a nap vége felé.Bólintott ami nálam egy ühüm-mel ért fel.-Miért mondtad reggel azt,hogy nem hasonlítasz anyukádra?Egy kis hasonlóságnak kell lenni.Lehet az egy megszokott mozzanat vagy bármi..-folytattam.
-De nem!-a hangját kicsit felemelte és a mosoly egy pillanatra lefagyott az arcára.Szokatlan volt nekem ezt látni.-Nem akarok olyan lenni mint ő..-ezt szinte már suttogta lehajtott fejjel.Nem volt szükség semmi kérdezésre csak folytatta.-Anyám az a fajta nő aki könnyen befolyásolható.Egyszer esett ennek a hibájába,mikor összeházasodott az apámmal.Előtte egy boldog és tiszta szívből mosolygó lány volt.Most meg..-itt kicsit megállt és vett egy nagy levegőt.-Túl sok nekem ez a sok színjátszás,ami a boldog család imázst kelti..-látszott rajta,hogy kezd megbízni bennem.Mégis csak a családjáról mesélt és engem ez olyan érzéssel töltött el mintha már oly régóta ismertem volna a lányt.-Sajnálom,hogy ezzel untattalak..
-Nem untatsz,inkább köszönöm.-tettem a kezem az övéire.Látszott rajta,hogy nem érti miért is hálálkodok neki.

*Savannah*
-Beszélhetnénk?A tegnapról..-mondta Niall. És rögtön rádöbbentem mégis miről is akar velem csevegni.
-Persze..-egyeztem bele.
-Szóval az a csók..-kezdett bele,azonban mivel nem folytatta ezért jobbnak láttam ha én teszem. És így nem kell végig hallgatnom,hogy neki semmit sem jelentett és,hogy csak azért volt mert a részegség vezérelt felette.
-Vegyük úgy,hogy nem történt semmi,rendben?-mosolyogtam rá.
-De nem. Hallgass meg. Most azt teszem amit egész életemben nem tettem,és ezért sok károm is lett. Nem hallgattam másokra,de most mégis fogok..-megrémültem,hogy mégis mit akar.- Játékos fajta vagy?Szóval jásszunk! Beszélgessünk,veszekedjünk,találkozzunk. Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket. Sétáljunk együtt,varázsolj el. Aggódjunk egymásért,szívassuk egymást,ellenőrizhetjük is egymást. Adjunk egymásnak beceneveket,emlékeket. Meséld el a titkaidat,bízz bennem falak nélkül. Beszéljük át az egész éjszakát. Tegyük féltékennyé a másikat,csókolózzunk és ölelkezzünk,mintha többről szólna. És,hogy ki veszít?!Aki először lesz szerelmes..-fejezte be,magamba egy szó mondódott ki:Úristen..