6.rész-My Hero..

11 rendszeres olvasó<3
Anita Bíró:Köszii:*
Brigi Papp:Direkt itt fejeztem be,és nagyon örülök,hogy tetszik amit csinálok.És megpróbálom nem elhamarkodni a dolgokat és köszönök minden kedves szót és,hogy megtisztelsz azzal,hogy olvasod az én kis agyam szüleményét:*
Aliz Friedrich:Szia-Szia Aliz:D Miért vesztetted volna el?:o Imádom az "idióta" mondataidat,szóval csak nyugodtan.Ezt nem értem.Milyen koboldot ismersz te?xdd :*

*Niall*
Hangos zörejt hallottam minek hatására hátra fordultam. Savannah ott feküdt a földön. A szívem hevesebben kezdett verni és a levegőt is szaporábban vettem. Leugrottam Amor-ról és rögtön a lány felé siettem.
-Savannah.! Mi történt?! Jól vagy?-tudtam életem egyik eddigi legrosszabb kérdését tettem fel azzal,hogy-hogy van.
-A lábam kicsit fáj,de semmi más bajom nincs.-mondta nagyot nyelve és a végén elmosolyodva. Nem értettem miért nem mutatja ki soha a fájdalmát? Miért menekül mindig a mosolya mögé?
Elbambultam a tekintetében. Láttam rajta,hogy fáj neki valami. Lehet nem csak a lába,hanem belülről is gyötri valami ami nem hagyja nyugodni. De ha így folytatja az érzés eluralkodik rajta és megemészti teljes egészében..
-Rá tudsz állni?-kérdeztem meg végül. Megpróbálkozott azonban pár centi méter után visszaesett a földre.-Tehát nem.-ráztam a fejem.-Gyere segítek.-mondtam majd az ölembe vettem. Csak most jöttem rá,hogy mégis milyen könnyű és törékeny. Olyan mint a pihe,meg se érzed a súlyát. Amor-ig sétáltunk majd felemeltem a lóra,én pedig elé ültem. Carlott pedig mellettünk haladt egyedül. Hihetetlen egy állat. Az esés után nagyon megrémült,most mégis úgy viselkedik mintha semmi sem történt volna. Emlékeztetett valakire a viselkedése csak nem tudtam rájönni mégis kire.
Késő este felé értünk vissza a lovardába,ahonnan egyenes haza felé vettük az irányt.
-Most már nyugodtan letehetsz.-kuncogott fel mikor az ölemben bevittem az ajtó félfa alatt.
-Tisztára mint az újdonsült házasok.-nevettük el magunkat azonban egyikünk se gondolt bele mi is lapul -e mögött.-Együtt lakunk ,az ölembe tartalak és..-soroltam fel a házasságra utaló dolgokat itt azonban megakadtam. A fejemmel felé kezdtem közeledni fogalmam sem volt mi ütött belém.Ő azonban elfordította az arcát,és talán helyesen is cselekedett,mielőtt elkapott volna a vágy. Azt hiszem csalódottan de letettem az ágyra.
********
-Úristen. Te mit csinálsz?- kérdeztem mikor a fürdőből visszatérve az a látvány fogadott,hogy ott sétálgat a fájó lábával.
-Már nem fáj annyira.- ez mintha egy villámcsapásként ért volna összecsuklott,azonban még sikerült elkapnom.
-Ma még hányszor akarsz a hősöm lenni?- mosolygott rám.
-Ahányszor szükség lesz rám csak kiabáld,hogy Niallmen.Ez olyan mint a Supermen.- mondtam teljes komolysággal ő azonban mégis nevetésbe tört ki.
-Niallmen?- kérdezett vissza.
-Igen. Talán nem tetszik?
-Dehogyisnem.Nagyon is tetszik..- mondta majd megigazította a pólóm gallérját.- Niallmen segíts,egyáltalán nem vagyok fáradt.És nem tudom mit csináljak?
-Mit szólnál hozzá,ha most kicsit ünnepelnék? Úgyse akadt még rá alkalmunk.-hevesen bólogatni kezdett minek hatására a szekrényhez sétáltam ahonnan egy üveg bort és két poharat vettem elő.
-Megfelelő?
-Csodálatos.- csücsörített felém majd a kezébe adtam a poharat ami után az öntés is megtörtént.
-Mire igyunk?- mosolygott rám.
-Arra,hogy megismerhettük egymást.-mondtam,majd már koccant is a két pohár.

*Savannah*
-Részegen és szinte pucéran futkároztál az utcán és mindezt levideózták? -kérdeztem vissza nevetve Nialler egyik sztorijára amit most mesélt nekem.Talán az ital kicsit már megártott neki. Mivel én túlságosan nem vagyok oda érte,ezért csak mértékkel fogyasztottam belőle.-Hmm..Érdekes lehetett.
Közelebb hajolt hozzám,és a hajam egyik előrelógó tincsét,hátra fűzte.
-Ha megtalálom azt a lányt akivel végleg leakarom élni az életem őt mindig az ajtónál felemelve fogom behozni,emlékeztetve az esküvőnkre és arra,hogy én örökre szeretni fogom.- nem értettem a hirtelen téma váltást. Mégis eszembe jutott milyen angyalian jó érzés volt az ő karjai közt lenni.
-Nagyon szerencsés lesz az a lány..-szinte már suttogtam.
-De meg is kell találnom. És tudod hogyan tervezem? A Hamupipőkében egy cipő segített a hercegnek,ami pontosan illett a lány lábához. Én azonban azt keresem akinek az ajkai pontosan passzolnak az enyéimhez..- mondta majd megcsókolt. Nem volt túl hosszú mégis a fellegekbe éreztem magamat közbe. Majd mikor elváltunk egymástól minden olyan megváltozott. Niall nem szólt egy szót sem csak megsimította a fejem,majd elment aludni.
Nem jelentett neki semmit,csupán szórakozott velem.Hisz fiatal ebből áll az élete.De mégis rosszul esett de ezt próbáltam neki nem mutatni. Egész éjszaka csak ez a pár másodpercen járt az eszem,olyan csodálatos volt,de tudom ez nem egy film,hogy legyen folytatása is..