10.rész-Taníts meg nemet mondani!

Ha bármilyen kérdésetek lenne, akkor ezen a linken megtaláltok:)
A bloglovinos fiókomra pedig iratkozzatok fel ha továbbá is olvasni szeretnétek a blogot!

Hamarosan egy nagyobb változás fog bekövetkezni a blog történetében. Épp ezért a külső desing kisit megváltozott, remélem tetszik nektek! :)

Brigi Papp: Jaj, hogy én mennyire köszönök mindent. Kedvenc blog? Jó ezt látni, hogy így vélekedsz róla:*
Aliz Friedrich: Igen,ti tőletek lesz igazán fényes. Hát..örülök, hogy ha szerinted nem lehet megunni:) Igen, én is hallottam erről az egész "Blogovinos" dologról és majd ki is teszem egy bejegyzésben:*
Brigi Papp: Ennek a résznek az elején akartam szólni, hogy megváltozik. Örülök, hogy tetszik :)
Anita Bíró: Nagyon köszönöm :)
Sára Major: Sziia. Köszönöm. Én meg örülök, hogy tetszik neked amit itt csinálok :3


*Savannah*
-A nagymamám házassági gyűrűje. A halálos ágyánál az utolsó perceiben adta oda nekem. Azt mondta, hogy náluk sok-sok felhőtlenül boldog évet hozott. Megkért, csak annak a lánynak adjam oda akivel úgy érzem képes lennék leélni az egész hátra lévő életemet.. Ez a lány te vagy nekem..azt hiszem..-fejezte be. Hihetetlen de mégis igaz. Az elején az örömtől röpdöstem majd eszméltem bármennyire is szeretnék én sohasem lehetnék az a lány az életébe akiről most ő itt beszélt.
-Niall, sajnálom de nem én vagyok az aki ezt a gyűrűt megérdemli.. Pár nap és örökre elhagyom az életed,ezt te is tudod.. -nem tagadom mindeközben már a sírás kerülgetett és néhány sós könnycsepp végig is szállingózott az arcomon.

A fejemet aprót megráztam majd a kezébe lévő kis ékszert kivettem a kezéből. Rövid pillantást vetettem rá majd visszahelyeztem a kezébe ahol végül az ujjai összekulcsolták.

-Mi akadályoz meg, hogy harcolj azért amit igazán akarsz?! Miért félsz boldog lenni?!-tette fel a két kérdést amin igazán én is elgondolkoztam.

-Nem akarok csalódást okozni a szüleimnek..-válaszoltam végül halkan lehajtott fejjel.

-Értem.. Nem akarsz egy ilyen senkiházi mellett mutatkozni előttük! Igaz,Savannah?! Képes voltál elhitetni, hogy érzel valamit irántam mikor ez mint csak üres szó volt..-fájt minden egyes szava amit mondott.

-Éreztem..-suttogtam halkan.

-Igen? Valóban? Az életben egyszer legalább tanulj meg nemet mondani!-vágta a fejemhez.

-Igen is tudok nemet mondani!-a hangomat én is kicsit felemeltem.

-Akkor nézz a szemembe és mond, hogy nem azért hagysz itt mert nem akarod, hogy a szüleid meg ismerjenek!-a torkomból egy szó nem tudott kijönni.-Mond! Ha nem így van, akkor mond!-kiabálta. Az egész part tőlünk zengett. A fejembe számtalan életem során kapott kérdésem jutott eszembe, amikre mind igen, igen, igen volt a válaszom. Iszonyatosan fájásokat  éreztem minden egyes részemen, majd hirtelen minden elsötétült és a földre zuhantam..

*Niall*

-Savannah!Savannah!-ordítoztam a fekvő lány nevét. Úgy éreztem minden az én hibám volt. Én tehetek róla, hogy ilyen állapotba került, miattam szökött könny a szemébe és én akadályoztam meg itt is a boldogságát..

Az ölembe vettem és így ültünk le egy közelbe lévő padra. 

-Kérlek ébredj fel minél hamarabb.. Ez csak egy rossz álom.. -simítottam végig az arcán. Még ilyenkor is gyönyörű szép volt..

-Igazad volt. Nem vagyok képes nemet mondani.. -nyögte ki ébredezve. Megörültem mikor újra hallottam a hangját. 

-Sajnálom! Sajnálok mindent. Kérlek bocsáss meg.. -könyörögtem. Ez a kis idő ameddig az ölembe volt eszméletlenül ráébresztett nem bírnék tőle haragban elválni.

-Taníts meg rá! Kérlek.. -ült fel mellém és nézett kétségbe esetten felém.-Tanítsd meg, hogy kell nemet mondani.. -a szemei sugallták,hogy mennyire is fontos lenne ez neki.

-Ahhoz, hogy megtanuld, hogy kell nemet mondani, elsőnek meg kell tanulnod elengedni magad és nem törődni a következményekkel. Képes leszel erre mind?

-Igen..-bólogatott bizonytalanul. Jó érzéssel töltött el, hogy láttam rajta az akaraterőt.

-Akkor gyere!-nyújtottam felé a kezemet. A londoni vasútállomáshoz vezettem.
-Mit keresünk mi itt? -kérdezte az arcán döbbenettel.
Intettem neki, hogy jöjjön és felálltam a sínre.
-Úristen Niall! Gyere le onnan azonnal! -kiabált.
-Miért akarod?
-Mert aggódok érted te idióta! -csuklott el a hangja a végére.
-Akkor gyere utánam.. -nyújtottam a kezem. Kis gondolkozás után a lány fellépett hozzám és velem együtt kezdett egyensúlyozni a vonat sínen. Az elején még láttam rajta pár félő tekintetet, hogy hátra jön a vonat ami aztán végül elsodor minket, azonban egyszer csak megtört a jég és eltűnt róla ez.
-Ha innen nézed olyan mintha a vonat sín egyszer csak összeérne, pedig nem. Mindig van valami ami elválasztja őket egymástól és soha sem engedik őket össze.. -olyan volt mintha a köztem és Savannah között lévő viszonyról beszélnék csak példákkal. Mi is bármennyire is közel vagyunk egymáshoz soha sem leszünk képesek túl lépni azon ami elválaszt minket.

Ha valaki látott minket, az hihette ez csak két idióta aki nincs tisztába a következményekkel, azonban nem erről volt szó.
Egyszer csak az előttünk lévő hatalmas lámpára néztem amit eddig nem vettünk észre.
-Piros! -rántottam le magammal együtt a földre mikor szembe találkoztunk a vonattal.- vártam, hogy mikor kezd el velem ordítozni, hogy-hogy lehettem képes kockáztatni az életét és ilyes fajta megnyilvánulások.

*Savannah*
Szaporán vettem a levegőt hisz mégis csak megérintett a halál szele az imént. Azonban végül mégis mosolyogva és nevetve fordultam Niall felé majd szaladni kezdtünk fogalmam sem volt merre. Egy hatalmas elhagyott tégla háznál álltunk meg.
-Ez nagyon jó volt..- préseltem magamból ki ezt a négy szót.
-Komolyan? - nézett rám Niall megdöbbenve.
-Igen, komolyan. - saját magam is kezdtem rájönni, hogy számomra ez szokatlan. - Most próbáljuk meg! - jelentettem ki még nem késő és Niall fogta is az adást.
-Mond bármire is, hogy nem, amire eddig nem voltál képes így válaszolni.. - eresztett rám szelíd pillantásokat. Nyeltem egy nagyot majd megpróbáltam elkezdeni, de féltem nem fog menni. Azonban tévedtem, felülmúltam önmagamat..
-Nem.. Nem szeretem a délutáni teázásokat, nem szeretek a négy fal között lenni, nem szeretem, hogy a szüleim határozzák meg az életemet. Nem, nem és nem! Nem akarok nélküled lenni..- mondtam ki utoljára ami a legjobban fájt. - Szeretnék bálba menni, olyan nagy ruhásba. Nyári estén sétálni a Temze parton, tűzijátékot nézni, csókolózni az újév első percébe, karácsonykor ülni a fa alatt, esőbe szaladgálni, táncolni egy téren és közbe hangosan nevetni, feküdni a csillagos ég alatt, a város fényeit nézni, emlékeket gyártani, elfutni minden elől, de legjobban szeretnék veled lenni Niall Horan..- fejeztem be.
-Nyugodj meg kérlek..- húzott magához közel és átölelt. -Minden rendben lesz idővel.. Most pedig ha már a gyűrűt nem fogadtad el szeretnék valami mást adni.. Egy zöld szalagot.- húzta ki a zsebéből. A zöld szalag a remény színe, és én remélem, hogy ha most el is vállunk valaha találkozni fogunk..- kinyújtottam felé a kezemet majd rákötötte a szalagot. A legszebb és legédesebb napok nem azok, melyeken valami nagyszerű vagy csodálatos vagy izgalmas dolog történik, hanem azok, amelyek egyszerű, kicsit örömöket hoznak, amik úgy követik egymást lágyan, mint ahogy a gyöngyszemek peregnek le a zsinórról. Számomra a mai ilyen volt. Amikor vele találkoztam, akkor értettem meg a szerelmes dalokat és azt, hogy a szerelmesek miért viselkednek úgy egymással. Akkor értettem meg a csókolózást és azt, hogy ez a legszebb dolog.
-Tudtam, hogy nem szabadott volna beléd szeretnem. De mégis.. És ez az egy dolog amit sosem fogok megbánni..- súgta a fülembe ölelésünk közbe. Sok mindent köszönhetek neki. Azt, hogy szeret, mellettem áll és azt is, hogy megtanított arra amire magamtól sohasem lettem volna képes: Nemet mondani..

Olvassátok el!

Sziasztok! Szerintem ti is hallottatok arról, hogy a Google Reader meg fog szűnni, ezért én is csináltam egy Bloglovin profilt, hogy láthassátok a frissítéseimet! A linkre rákattintva láthatjátok a profilt, és július 1-jétől csak ott találjátok meg az új részeket, ITT BLOGGER-EN nem! 
http://www.bloglovin.com/petegreta

9.rész-Another world

névtelen: Köszönöm:*
Aliz Friedrich: Nélküled és a biztatásod nélkül nem sikerült volna végeznem. Köszönöm:) Summer of 69' <3 Ui:Nyami..Spagetti:3
Brigi Papp: Köszii mindent,a gratulációval együtt véve amit szerintem nem érdemlek meg:*
Wiw: Ige,tényleg jól vagy. De mi így szeretünk. Gondoltam,hogy a bizonytalansága belőled ilyet vált ki, mivel a Best Summer-nél is így volt és ott is mondtad. De egyszerűen ha leírnám, hogy mennyire boldog és minden tökéletes lenne az túl átlagos.. én ilyet nem szeretnék:) Lesznek ők még eleget boldogok. Ühm..haha, ágytornára ne igazán számíts, hisz még szinte gyerekek mindketten. Amúgy köszii:*

*Savannah*
Hogy milyen érzés a karjaiban ébredni? Én ma reggel megkaptam erre a válasz mikor az álom kiröppent szememből és csak gyengéd ölelését és édesen finom illatát éreztem. Felülbecsülhetetlen érzés volt vele lenni , és azt kívántam bárcsak sose múlna el.
-Felébredtél?-kérdezte ébredező hangján.
-Ühüm..-mormogtam mosolyogva. -Megyek átöltözök.- hagytam ott majd a cuccaim között kezdtem válogatni. Végül egy felül fehér pánt nélküli felső és egy virágos szoknya mellett döntöttem hozzá apróbb kiegészítőkkel.

-Hopp..egy gyönyörűség.-szólalt meg mikor meglátott.

A mi kapcsolatunkat igazából nem is a szavak irányították hanem az érzések és a gondolatok.

-Elviszlek ma egy másik világba..-jelentette ki.
-Minden egyes nap minden egyes pillanatában mióta ismerlek ezt teszed velem..-közelebb hajolt hozzám és meg akart csókolni én azonban a nézésemmel már tudattam vele,hogy nekem ez túl gyors..
Féltem,hátha összeroppan vagy a kedvét elrontottam ezzel,de azonban kellemesen tévedtem mikor mosolyogva fogta meg a kezemet amivel egy kis lelket is öntött belém,bevallom.
*******
-A rózsaszín elefántot,a rózsaszín elefántot!-tapsikoltam mikor Niall elvitt egy zsetonos játék gép automatához ahonnan éppen játékot húzott ki nekem a kar segítségével.
-Erre gondoltál?-mutatta ki mosolyogva.
-A rózsaszín elefánt!-tátottam el a számat.-Köszönöm.Köszönöm!-ugrottam a nyakába.
Így visszagondolva rájövök, hogy én igazából nem is a plüssnek örültem amit nyert nekem, hanem annak,hogy Niall bármit megtett csak, hogy boldognak lásson.
-Neked bármit.-a szájára egy puszit nyomtam hála képen. -Meghívhatom a kisasszonyt egy fagylaltra? Ismerek egy kiváló helyett itt a közelbe ahol egyszerűen fenségesen csinálják.
-Örömmel elfogadom a meghívást.-mosolyogtam rá. Majd a kezét nyújtotta felém amit végül az enyémmel összekulcsolt és így mentünk tovább.
Egy fagyis kocsinál álltunk meg végül.
-Jó napot! Mit adhatok?-kérdezte az eladó.
-Savannah?-nézett rám Niall.
-Egy gombóc vaníliát kérnék.-adtam a rendelést,mire Niall értetetlenül közbe vágott.
-Egy jó tanács. Addig nem megyünk el innen míg valami nagyobb rendelést nem adsz..
-Akkor még emellett egy gombóc citromot.-ránéztem és láttam még mindig nincs megelégedve ezért folytattam-és puncsot kérek.-fejeztem be mire máris elégedettebben mosolygott rám. Mikor megkaptam a rendelést ott hagyva Niallert elmentem kicsit sétálni pár lépést.
-Mégis hova mész?-futott utánam kezében az édességgel.
-Nem vagyok már kislány! Saját magam is tudok döntést hozni, nem kell mindenhez a te segítséged is. Gondolod ez így valaha is menni fog?-néztem rá teljes komolysággal.
-Figyelj.. Egy dolgot tudok. Nagyon kedvellek..
-Én is kedvellek téged..-helyeseltem.
-Bármi történhet ezen a világon, érted a hét próbát, ezerszer is kiállom..-az arcát az ajkaimra helyezte. A kezünkben lévő fagylaltok a földön végezték de hirtelen ez sem érdekelt minket.Csak az, hogy egymással lehettünk. Az eső cseperegni kezdett, ami aztán csak egyre erősebbé vált míg végül is nem alakult ki egy zápor.
A fiú megfogta a kezemet, majd szaladni kezdünk.
-Hova megyünk?-kérdeztem mikor kezdtem már kifáradni. Régebben még rendszeresen futottam esténként a házunk közelében, azonban ez ahogy a lovaglás is, abba maradt.
-Mindjárt meglátod.-mondta majd folytattuk utunkat. Az ég dörögni kezdett, az égiek villámokat szórtak az esőt pedig mintha dézsából öntötték volna. Az ilyenkor jellegzetes csapadék szag is megtalálható volt, amit annyira imádok.
Egy hatalmas fűzfánál álltunk meg ami a Temze egyik kevésbé ismert partjánál volt. A fa hatalmas lombkoronája megóvott minket attól, hogy még jobban elázzunk bár még vele ez is öröm volt.
Hátulról átkarolt és így vártuk míg lecsendesedik a vihar.
Hirtelen minden csillapodni kezdet. Az égiek nem szórtak villámokat, a dörgés befejeződött és az eső is elállt. A nap pedig kezdett kisütni és hamar verőfényes napsütés lett belőle.
-Szivárvány!-mondtam mosolyogva. Ebben  a pillanatban jöttem rá, hogy a szerelem színes, kápráztató szivárvány egyik szívtől a másikig. Vagy mondjuk láthatatlan, de igen-igen élvezetes táplálék, amelynek első falatja meg van cukrozva, az utolsó falatja pedig meg van mérgezve..
-Savannah! Gyere!-mondta majd fellépet egy kidöntött farönkre. Értetlenül de utána mentem. Hirtelen leugrott róla és én is követni akartam a példáját mikor megszólalt.-Te maradj! Szeretném ha háttal a karomba esnél. Bízz bennem, elkaplak..
-Innen fentről?Biztos, hogy nem!-ellenkezdtem.
-Nem kell aggódnod elkaplak..
-Rendben.-nyeltem nagyot majd végül bele egyeztem. Hátra fordultam vele ellenkezően.
-Nézz rám.-mondta mire a fejemet oldalra fordítva ránéztem.-Bízz bennem..-visszafordultam.-Én készen állok ha te is..-erre a mondatára minden erőmet összeszedve estem hátrafelé mikor hirtelen úgy éreztem mintha fent akadtam volna egy hálón és nem esnék tovább, ez az érzés volt az, hogy elkapott és a karjai között vagyok.
-Istenem! Elkaptál!-sikítottam fel az arcomon örömmel telve. A következő pillanatban az ajka ott volt az enyémen, és én már nem küzdöttem ellene. Nem azért, mert ezerszer erősebb nálam, hanem azért, mert az akaraterőm abban a pillanatban porrá omlott amikor az ajkunk találkozott.
-Melletted fogok lenni bármi is történjék..-suttogta bele csókunkba.
Gondolkoztam ezen a legyünk boldogok dolgon,és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. De én most mégis szeretném ha ez az érzés beférkőzne az életembe..
A nem régiben lévő viharra utaló jelek közül már csak alig volt pár megtalálható. Csak az akkor keletkezett tócsák utaltak rá.
Leültünk a part szélére és az ott lévő pár kavicsot a vízbe kezdtük dobálni. Mint a kisgyerekek, nekünk akkor ez jelentette a szórakozást.
Mellettem egy aprócska hervadozó virág volt. Sokak számára gaz, én mégis láttam benne a gyönyörűséget.
Nem minden a külső, sokak számára mégis ez a legfontosabb. Ezt a kis növény is igazolta..
Eszembe jutott egy régi szokásom. Ezért felálltam és a közelbe kerestem valami virágot ami végül egy margaréta lett majd visszamentem Niallhez.
-Szeret, nem szeret, szeret, nem szeretem.-tépkedtem a szirmokat.
-Felesleges ezt végig csinálnod, a végére úgy is az fog kijönni, hogy szeretlek.
-Na és ezt te honnan tudod?-érdeklődtem.
-Mert a virágok sosem hazudnak.-mosolyodott el.-Szeretlek..-sosem hallottam még a szájából azt a szót, hogy szeretlek, pedig a legszebb ajándék csak ez az egy gondolat.
-Én pedig érzem, hogy szeretsz.-mindig is úgy gondoltam, hogy ez a leggyönyörűbb válasz erre a kijelentése. Ebből rögtön tudja, hogy én is így érzek és, hogy el hiszem amit mond nekem.
-Szeretnék neked valamit adni..-mondta majd a zsebébe kezdett kutakodni..
Abban a pillanatban tudtam igaza volt mikor azt mondta Elvisz ma egy másik világba..

8.rész-Szeretnélek,ha hagynád..

Anita Bíró:Nagyon köszönöm:)
Brigi Papp:Jaj,köszönöm.Sajnálom,hogy megvárattalak titeket..:*
Aliz Friedrich:Köszii:) UI:Nekem is,nagyon..

*Savannah*
-Niall..-mondtam ki a nevét,mire a fiú lehajtotta a fejét. Nem tudtam mit mondjak,azt amit gondolok a szívemmel,vagy amit az eszem tart helyesnek. Mindig is úgy éreztem az én életemben van egy átok. Egy átok ami megakadályozza,hogy én valaha is boldog legyek a szerelemben. Tehetnék ellene,de azonban én ehhez túl gyenge vagyok. Mit is képzeltem?! Eljövök otthonról. Találkozok álmaim hercegével. Majd boldogan élünk míg meg nem halunk? Nem mesevilágban élünk,hanem a valóságba. Az egyik fülem azt súgta,hogy "hé,vedd már észre,hogy beleszerettél" a másik azonban teljesen mást:"Ne hagyd,hogy kihasználjon.Hogy az édes dumájával az ámulatba ejtsen!" -Nem is ismersz igazán.. Pár nap nem elég ehhez. Sajnálom,én nem az vagyok akinek látszok.-simítottam végig a fején. A szememből egy könnycsepp csordult ki mikor vissza kellett utasítanom. És ez után a pillanat elszállt mint a pitypang mikor a játszadozó kisgyerek a kezükbe véve futkároznak vele..

Beletörődve bólogatott. Láttam rajta,csalódott bennem. Egy pillanatra még ránéztem majd rohanni kezdtem,hogy hova? Arról fogalmam sem volt. Egy fa törzsénél pihentem le végül. Vaksötét volt,csak az utcáról szűrődő halvány fény adott egy kis világosságot.
Elgondolkoztam az egész eddigi életemen. Egyáltalán ha azt lehet életnek lenni,hogy be vagyok zárkózva egy hatalmas házba,szinte egyedül. Elzárva a körülöttem lévőktől. Már csak egy örök álom marad,hogy visszakapjam azok az éveket mikor még gyermek voltam.
Hiába,még ha akarnám is Niall-lel soha sem jönne össze. Idővel megismerne,és kiunna belőlem. Már ha addig eljutnánk.
A legfőbb ok amiért igazából nem mentem bele az ajánlatába,azok a szüleim.. Sose tudnák elfogadni,hogy őt választanám. Számukra túl átlagos,ismerem már őket ennyire..
Nagyon ritka eset,hogy nekem valaha is könny szökik a szemembe,azonban most mégis ez történt. Azt hiszem kisírtam az elmúlt 16 év összes bánatát. Körbenéztem és sehol senki. Ismétlem,ez nem egy mese. Ha az lenne a herceg,jelen esetben Niall már rég utánam futott volna,és marasztalt volna.
Komolyan ezt az életet akartam én ennyire megismerni? Erről álmodoztam végig? Voltak csodás pillanatai,de most mégis rossz embernek érzem magam és ez az érzés számomra szokatlan..
Felálltam és egy mély lélegzetvétellel egybe véve megindultam visszafelé. Kathe mindig arra tanított ne meneküljek el  a problémáim elől,hát most megpróbálom nem azt tenni.
Sétáltam egy ideig,majd elindultam haza felé. Az ajtó nem volt kulcsra zárva. Beléptem,majd megpillantottam őt ahogy ott fekszik a kanapén. Elaludt,amit halk szuszogása is elárult. Álmában mégis mosolygott. Vajon mire vagy inkább kire gondolt? Örök titok marad..

*Niall*
Reggel fáradtan keltem fel. Az a látvány fogadott ahogy Savannah éppen a konyhában ügyködik.
-Jó reggelt!-próbáltam magamra irányítani a figyelmét.
-Neked is..-mondta végül azonban közbe rám se nézett.
-Mit ügyködsz?
-Reggelit. Szereted a rántottát?
-Imádom.-mosolyogtam rá,és viszonzásul én is kaptam egy hasonlót.
Leültünk reggelizni. Egyikünk se szólt,csak néha-néha egymásra pillantottunk. Azonban mikor azt vette észre,hogy mindketten egymást néztük,a szemét gyors lesújtotta.
-Délután el kell mennem egy kicsit.Addig meg leszel egyedül?
-Persze.-valahogy egy kicsit hosszabb válaszra vártam mint egy "persze",de annyiba is beletörődtem,hogy ennyit válaszolt.

*Savannah*
Egész délután miután elment Niall egyedül maradtam. A konyhában kerestem popcorn-t amit kipattogtattam majd úgy döntöttem leülök kicsit tévézni nézni valamit. Azonban minden adón csak szappanoperák mentek,amikhez egyáltalán nem volt kedvem. Az ilyen sorozatok mindig abból állnak,hogy sok akadály után,de a főhősök mindig egymásra találnak. De kár,hogy a valóságba fele se így történik semmi.
Hirtelen a polcon lévő telefonom rezegni kezdett. Azt hittem a dadus írt,mivel már rég beszéltünk azonban nem.A készüléken ez az üzenet jelent meg.

-Kíváncsi vagyok mit gondolsz ha látsz engem.-olvastam fel hangosan.

A nevét elhagyta az illető,azonban szinte biztos voltam benne,hogy Niall írta.

A tekintetemet felfelé irányítottam és rájöttem egy dologra:Azt hiszem beleszerettem.

Szokatlan érzés.Mikor a gyomrodban pillangók röpködnek. Ha meglátod a szíved a nyakadban ver és minden este szinte csak róla álmodsz,napközbe pedig csak ő jár a fejedbe. Ez lenne a szerelem?

Néha csak egy csók.
Néha csak egy örült gondolat.
De néha csak egy édes igaz szó kell. "

*Niall*

Este felé értem haza.Fel voltam készülve arra a látványra,hogy Savannah édesen alszik,azonban nem így történt.Felém közelített majd a telefonját odanyújtotta,és arra ösztönzött olvassam el ami  képernyőn áll.

-Kíváncsi vagyok mit gondolsz,ha látsz engem.-olvastam fel.-Nem kell válaszolnod rögtön,csak egy dolgot akarok mondani:Én szeretnélek,ha hagynád..-tettem hozzá.

-De Niall..Én félek,nagyon félek.Hogy egy nap kisétálsz az életemből és nem hagysz mást nekem,csak óriási ürességet.Hogy nem lesz kihez fordulnom,amikor problémám akad..hogy nem lesz kihez hozzá bújnom,ha félek. Nálad jobban a daduson kívül senki sem ismer.. bár még Te sem ismersz teljesen. De ha hagyod.. és türelmes leszel hozzám,amíg szépen lassan megnyílok előtted.. ígérem,hogy nem fogod megbánni. Nekem csak időre van szükségem..-végig simítottam hófehér arcán ami olyan puha tapintású volt mint a selyem.
Szinte még gyermek mégis olyan más mint a többi ennyi idős lány.
-Hagyod,hogy szeresselek?
-Hagyom,hogy szeress..-fejezte be a mondatát majd fejét a vállamra hajtotta.Megnyugtatott a gondolat,hogy éreztem minden egyes levegővételét és szívdobbanását és legjobban,hogy tudtam velem van..

7.rész-Hyde park..

Dreamer Girl<3:Köszii.Majd még meglátom,mi lesz a sorsa,de nem szeretném abba hagyni:)
Brigi Papp:Köszönöm:$ Nem mindig vasárnap hozok részt.Most se így lesz,mivel az nap osztálykiránduláson leszek még:)*
Anita Bíró:Annyira köszönöm:*
Aliz Friedrich:Szeretem a koboldokat.Nem,nem tudtam.De most már neked köszönhetően tudom.Nem meglepően köszönöm.Igen,körülbelül még 9 rész lesz,de lehet nem pontosan ennyi.Mivel volt olyan nap ami nem egy részt írt le hanem többet,de majd meglátjuk még.De ezek után a részek után jön a jelenlegi időszámítás tehát 2013:)
 Wiw:Semmi baj.Örülök,hogy újra viszont láthatlak,már hiányoztál:) Mindegyikre írom,hogy köszönöm.Ez nem igaz.Vagyis számomra örökre a régi,a Best Summer marad a favorit az írásaim közül..
Ui.:Jobbulást a karodnak:*

*Niall*
Kissé fejfájósan és nyúzottan keltem fel másnap reggel.Az órára pillantottam ami 10:00-órát mutatott.
Körbe néztem azonban Savannah-t nem találtam a közelbe.Beugrott egy emlék vele kapcsolatban.Az ahogy az ajkaimat gyengéden az övére ragasztottam.Tudtam ez nem álom volt hanem a valóság.Ezen a gondolaton elmosolyodtam majd a lány keresésére indultam.A ház kis kinyúló erkélyén találtam meg.
-Jó reggelt.-mondtam mivel magamra irányítottam a figyelmét.
-Neked is.-mormogta halkan.A kezében egy fénykép volt amit eléggé nézegetett.
-Megnézhetem?-kérdeztem kedvesen mire átnyújtotta nekem.A képen két lány volt,az egyik Savannah.

Ránéztem mire értette és kiegészítette a válaszra várt gondolataimat.

-Anya és én még régebben..-magyarázta el ki is van a képen.

-Mintha csak a barátnőd lenne..Nagyon hasonlíttatok egymásra.-jegyeztem meg mosolyogva.

-Szerintem nem.Sem külsőre sem belsőre.Én nem vagyok olyan mint ő és nem is leszek.-fejezte be a mondandóját.
-A szemeitek ugyan olyan,tisztaságot és szeretetet áraszt mindkettőtöknek.-mondtam mire csak lehajtotta a fejét.Van valami mögötte,valami családi történet amiről láttam nem szeretne beszélni.-Lefényképezhetlek?-álltam elő neki egy fura kéréssel.
-Nem vagyok egy fotogén alkat..-rázta a fejét.
-Dehogyisnem.Egy ilyen gyönyörű lányról csak is csodás képek születhetnek.Na,kérlek.Csak egy kis emlék,hogy később is emlékezhessek rád..-kérleltem,mire láttam rajta,hogy mindjárt beadja a derekát.
-Rendben..-egyezett bele.
-Akkor mi lenne ha fognám a fényképezőgépemet és lemennék a parkba és ott elcsípnénk pár pillanatot?-mondtam el a gondolatomat.
-De akkor vigyünk lapot és ceruzát is.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Majd meglátod.-kacsintott rám majd elindult átöltözni.

*Savannah*
A tegnapi esés után a lábam még nincs a legjobb passzban ezért ma még a magassarkú hordás apró reménye se villanhat meg a fejemben.Ezért is választottam egy rövid,virágos szoknyát a derék részen egy vastag barna övvel,és egy lapos talpú cipővel.

-Indulhatunk?-kérdezte Niall.Mire a tükörbe néztem leellenőrizni teljesen kész vagyok e,majd végül mosolyogva bólogattam.
Az egyik közeli helyre a Hyde parkba mentünk.Gyönyörű hely telis-tele növénnyel,futkározó állatokkal,várakozó gazdákkal,árusokkal,csiripelő madarakkal és szerelmes párokkal.
Az időjárás is pont megfelelően jó volt és arra se lehetett panaszkodni.Egy szóval szinte minden tökéletes volt,de ott marad az a szinte szó.Mivel ami köztem és Niall között volt az nem volt idő sorolható.A tegnapi dolgot egyikünk se hozza fel,igazából már abban is kételkedek emlékszik -e rá,vagy a részegség azt az emlékét is elvette -e.
-Állj oda.-mutatott a park egyik részlegére.Szinte itt töltöttük az egész napot.Rengeteg kép készült.És bevallom volt pár ami szerintem se sikerült annyira de szörnyen.
-Egy közös képbe benne vagy?-kérdezte mire odarohantam hozzá és a kamera vakuját felénk mutatta.-Csííííz.-ordította majd kattant is a gép.
-Nekem ez nem tetszik.-ráztam elégedetlenül a fejem a kép láttán.

-Pedig gyönyörű vagy rajta ez tény.-vágta a fejemhez a bókot.Nem sok ideje ismerem de szinte egy nap nem volt még,hogy ne dicsérd volna meg valahogyan.

-Kérsz vattacukrot?-tette fel a kérdést mikor egy ilyes fajta bódéhoz értünk.

-Utoljára 10 évesen ettem vattacukrot a cirkuszba.-elevenítettem fel a dolgot.

-Most akkor érezzük magunkat újra 10 évesnek együtt.-emelte ki az együtt  szócskát majd kis idő múlva felém nyújtotta a finomságot,aminek köszönhetően tiszta ragadós lett a kezem.

-Újra 10 évesek.-tettük meg az esküt egyszerre.Soha életemben nem voltam még senkivel se ennyire felszabadult mint vele.

-Na most már elárulod minek kellett a lap és a ceruza?-hozta fel a témát.

-Gyere velem és megtudod.-fogtam meg a kezét majd letelepedtünk vele a fűbe egymással szembe.

Ő a fűszálakat tépegette míg én a lapra firkantottam.Kicsit később felé nyújtottam a rajzot.

-Nekem is kell egy kis emlék rólad.-jegyeztem meg mellé.

-Úristen de szépen rajzolsz..-maradt tátva a szája.Kiskorom óta egyetlen egy művészet vonz és az a rajzolás,bár nem érzem,hogy bármi tehetségem lenne hozzá.

-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.

*Niall*

-Elnézést.Megtudnák mondani mennyi idő?-kérdezte egy idős néni kezében rengeteg szatyorral.

-Nem rég múlt öt óra.-állapítottam meg a karórámról.

-Köszönöm.-mondta majd már el is indult volna azonban utána szóltam mivel rossz volt nézni őt így.

-Ha segítsek.-álltam fel és kezéből elvettem a táskákat.

-Azt megköszönném fiam.Itt lakok nem messze ,de öreg vagyok már ehhez.

-Savannah,addig várj meg itt.Mindjárt jövök.-mondtam neki amit egy mosollyal nyugtázott majd elindultam az idősödő asszonnyal.

-Szóval Savannah?Szép név de a lány még szebb,nem?-szólt hozzám rekedten hangján mikor már a lány hallótávolságán kívül kerültünk.

-Igen az..

-Fiatal koromba a férjemmel,Isten nyugalmazza.Mi is rengeteg időt töltöttünk itt együtt.Igen fiam,én is voltam fiatal.-nevetett fel.

-Ő csak egy barátom..

-Ne kéresd túl sokáig.

-Ezt,hogy érti?-értetlenkedtem.

-Figyeltelek titeket a parkba.A vak is látta,hogy fülig szerelmes vagy belé,ezt kár tagadni.Már abból kiderült ahogy ránéztél.A szerelem gyönyörű érzés azonban addig cselekedj amíg még nem túl késő.Isten áldjon meg.-köszönt el tőlem,majd elvette a táskáit.

Ott hagyott engem elgondolkodva a dolgokon amiket nekem mondott.Csupán pár napja ismerem Savannah-t ennyi idő nem elég ahhoz,hogy bele szeressek.

Úgy döntöttem vissza megyek a lányhoz,azonban odafelé megakadt a szemem egy virágon amit az egyik árus  kínálta dolgon.Egy vörös rózsán.Rögtön odamentem és kiválasztottam a legszebb szálat,majd kifizettem és ezzel indultam meg vissza.

Az a látvány tárult elém,hogy Savannah egy kutyával játszadozik.

Mosolyogva léptem felé,hátam mögött a virággal.

-Teddy,gyere.-ordított a gazdi,mire az állat felé szaladt.

-De aranyos..-mondta az arcán egy hatalmas mosollyal.

-Virágot a virágnak.-nyújtottam át a rózsát.

A kezeit az arca elé helyezte,majd a nyakamba borult könnyezve.Az illata mint a reggeli virágillat,finom.

Majd kezdett elválni tőlem és én engedtem.Visszahúzhattam volna,hogy még érezzem a szeretetét azonban nem tettem,hagytam,hogy elengedjen.Nekem ez az egész jelenet egy köszönömmel ért fel,és tudtam ő ezt annak szánta.
Kezdett sötétedni.Az utcán lévő lámpások is kezdtek kivilágosodni,a napszakhoz híven.
Mi azonban leültünk egy padra és csak ott voltunk,élveztük egymást társaságát.
-Kérdezhetek valamit?-kérdeztem a nap vége felé.Bólintott ami nálam egy ühüm-mel ért fel.-Miért mondtad reggel azt,hogy nem hasonlítasz anyukádra?Egy kis hasonlóságnak kell lenni.Lehet az egy megszokott mozzanat vagy bármi..-folytattam.
-De nem!-a hangját kicsit felemelte és a mosoly egy pillanatra lefagyott az arcára.Szokatlan volt nekem ezt látni.-Nem akarok olyan lenni mint ő..-ezt szinte már suttogta lehajtott fejjel.Nem volt szükség semmi kérdezésre csak folytatta.-Anyám az a fajta nő aki könnyen befolyásolható.Egyszer esett ennek a hibájába,mikor összeházasodott az apámmal.Előtte egy boldog és tiszta szívből mosolygó lány volt.Most meg..-itt kicsit megállt és vett egy nagy levegőt.-Túl sok nekem ez a sok színjátszás,ami a boldog család imázst kelti..-látszott rajta,hogy kezd megbízni bennem.Mégis csak a családjáról mesélt és engem ez olyan érzéssel töltött el mintha már oly régóta ismertem volna a lányt.-Sajnálom,hogy ezzel untattalak..
-Nem untatsz,inkább köszönöm.-tettem a kezem az övéire.Látszott rajta,hogy nem érti miért is hálálkodok neki.

*Savannah*
-Beszélhetnénk?A tegnapról..-mondta Niall. És rögtön rádöbbentem mégis miről is akar velem csevegni.
-Persze..-egyeztem bele.
-Szóval az a csók..-kezdett bele,azonban mivel nem folytatta ezért jobbnak láttam ha én teszem. És így nem kell végig hallgatnom,hogy neki semmit sem jelentett és,hogy csak azért volt mert a részegség vezérelt felette.
-Vegyük úgy,hogy nem történt semmi,rendben?-mosolyogtam rá.
-De nem. Hallgass meg. Most azt teszem amit egész életemben nem tettem,és ezért sok károm is lett. Nem hallgattam másokra,de most mégis fogok..-megrémültem,hogy mégis mit akar.- Játékos fajta vagy?Szóval jásszunk! Beszélgessünk,veszekedjünk,találkozzunk. Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket. Sétáljunk együtt,varázsolj el. Aggódjunk egymásért,szívassuk egymást,ellenőrizhetjük is egymást. Adjunk egymásnak beceneveket,emlékeket. Meséld el a titkaidat,bízz bennem falak nélkül. Beszéljük át az egész éjszakát. Tegyük féltékennyé a másikat,csókolózzunk és ölelkezzünk,mintha többről szólna. És,hogy ki veszít?!Aki először lesz szerelmes..-fejezte be,magamba egy szó mondódott ki:Úristen..

6.rész-My Hero..

11 rendszeres olvasó<3
Anita Bíró:Köszii:*
Brigi Papp:Direkt itt fejeztem be,és nagyon örülök,hogy tetszik amit csinálok.És megpróbálom nem elhamarkodni a dolgokat és köszönök minden kedves szót és,hogy megtisztelsz azzal,hogy olvasod az én kis agyam szüleményét:*
Aliz Friedrich:Szia-Szia Aliz:D Miért vesztetted volna el?:o Imádom az "idióta" mondataidat,szóval csak nyugodtan.Ezt nem értem.Milyen koboldot ismersz te?xdd :*

*Niall*
Hangos zörejt hallottam minek hatására hátra fordultam. Savannah ott feküdt a földön. A szívem hevesebben kezdett verni és a levegőt is szaporábban vettem. Leugrottam Amor-ról és rögtön a lány felé siettem.
-Savannah.! Mi történt?! Jól vagy?-tudtam életem egyik eddigi legrosszabb kérdését tettem fel azzal,hogy-hogy van.
-A lábam kicsit fáj,de semmi más bajom nincs.-mondta nagyot nyelve és a végén elmosolyodva. Nem értettem miért nem mutatja ki soha a fájdalmát? Miért menekül mindig a mosolya mögé?
Elbambultam a tekintetében. Láttam rajta,hogy fáj neki valami. Lehet nem csak a lába,hanem belülről is gyötri valami ami nem hagyja nyugodni. De ha így folytatja az érzés eluralkodik rajta és megemészti teljes egészében..
-Rá tudsz állni?-kérdeztem meg végül. Megpróbálkozott azonban pár centi méter után visszaesett a földre.-Tehát nem.-ráztam a fejem.-Gyere segítek.-mondtam majd az ölembe vettem. Csak most jöttem rá,hogy mégis milyen könnyű és törékeny. Olyan mint a pihe,meg se érzed a súlyát. Amor-ig sétáltunk majd felemeltem a lóra,én pedig elé ültem. Carlott pedig mellettünk haladt egyedül. Hihetetlen egy állat. Az esés után nagyon megrémült,most mégis úgy viselkedik mintha semmi sem történt volna. Emlékeztetett valakire a viselkedése csak nem tudtam rájönni mégis kire.
Késő este felé értünk vissza a lovardába,ahonnan egyenes haza felé vettük az irányt.
-Most már nyugodtan letehetsz.-kuncogott fel mikor az ölemben bevittem az ajtó félfa alatt.
-Tisztára mint az újdonsült házasok.-nevettük el magunkat azonban egyikünk se gondolt bele mi is lapul -e mögött.-Együtt lakunk ,az ölembe tartalak és..-soroltam fel a házasságra utaló dolgokat itt azonban megakadtam. A fejemmel felé kezdtem közeledni fogalmam sem volt mi ütött belém.Ő azonban elfordította az arcát,és talán helyesen is cselekedett,mielőtt elkapott volna a vágy. Azt hiszem csalódottan de letettem az ágyra.
********
-Úristen. Te mit csinálsz?- kérdeztem mikor a fürdőből visszatérve az a látvány fogadott,hogy ott sétálgat a fájó lábával.
-Már nem fáj annyira.- ez mintha egy villámcsapásként ért volna összecsuklott,azonban még sikerült elkapnom.
-Ma még hányszor akarsz a hősöm lenni?- mosolygott rám.
-Ahányszor szükség lesz rám csak kiabáld,hogy Niallmen.Ez olyan mint a Supermen.- mondtam teljes komolysággal ő azonban mégis nevetésbe tört ki.
-Niallmen?- kérdezett vissza.
-Igen. Talán nem tetszik?
-Dehogyisnem.Nagyon is tetszik..- mondta majd megigazította a pólóm gallérját.- Niallmen segíts,egyáltalán nem vagyok fáradt.És nem tudom mit csináljak?
-Mit szólnál hozzá,ha most kicsit ünnepelnék? Úgyse akadt még rá alkalmunk.-hevesen bólogatni kezdett minek hatására a szekrényhez sétáltam ahonnan egy üveg bort és két poharat vettem elő.
-Megfelelő?
-Csodálatos.- csücsörített felém majd a kezébe adtam a poharat ami után az öntés is megtörtént.
-Mire igyunk?- mosolygott rám.
-Arra,hogy megismerhettük egymást.-mondtam,majd már koccant is a két pohár.

*Savannah*
-Részegen és szinte pucéran futkároztál az utcán és mindezt levideózták? -kérdeztem vissza nevetve Nialler egyik sztorijára amit most mesélt nekem.Talán az ital kicsit már megártott neki. Mivel én túlságosan nem vagyok oda érte,ezért csak mértékkel fogyasztottam belőle.-Hmm..Érdekes lehetett.
Közelebb hajolt hozzám,és a hajam egyik előrelógó tincsét,hátra fűzte.
-Ha megtalálom azt a lányt akivel végleg leakarom élni az életem őt mindig az ajtónál felemelve fogom behozni,emlékeztetve az esküvőnkre és arra,hogy én örökre szeretni fogom.- nem értettem a hirtelen téma váltást. Mégis eszembe jutott milyen angyalian jó érzés volt az ő karjai közt lenni.
-Nagyon szerencsés lesz az a lány..-szinte már suttogtam.
-De meg is kell találnom. És tudod hogyan tervezem? A Hamupipőkében egy cipő segített a hercegnek,ami pontosan illett a lány lábához. Én azonban azt keresem akinek az ajkai pontosan passzolnak az enyéimhez..- mondta majd megcsókolt. Nem volt túl hosszú mégis a fellegekbe éreztem magamat közbe. Majd mikor elváltunk egymástól minden olyan megváltozott. Niall nem szólt egy szót sem csak megsimította a fejem,majd elment aludni.
Nem jelentett neki semmit,csupán szórakozott velem.Hisz fiatal ebből áll az élete.De mégis rosszul esett de ezt próbáltam neki nem mutatni. Egész éjszaka csak ez a pár másodpercen járt az eszem,olyan csodálatos volt,de tudom ez nem egy film,hogy legyen folytatása is..