4.rész-Egy nap a tengerparton..

10 rendszeres olvasó<3
M.Réka.:Köszönöm.Hát..nekem is a régi marad a kedvenc amit valaha is írtam:)*
Aliz Friedrich:Örülök,hogy tetszik.Szerintem azzal bőven végzel egy hét alatt.Mivel az rövid.Csupán 21 részes,ha jó blogra gondolok:D*
Brigi Papp:Ez aranyos.Hidd el én is lennék Savannah helyébe nagyon szívesen.Sokat mosolyogtam mikor olvastam mennyire leírtad,mennyire tetszik és,hogy milyen jó.Köszönöm.xxx
Wiw:Semmi baj.Haha,nem szeretem más fájdalmát szóval jó,hogy nem komolyan gondoltad.Igazából nem biztosan tudhatjuk,hogy minden esetben milyen az igazi Niall Horan.Lehet,hogy egy igazi hamburger gyártó mester.Igazából eddig csak Nialler énjét mutattam így ebbe a sztoriba,mivel a többi fiú majd csak később fog csatlakozni.Próbálom beleadni az összes fantáziámat és tényleg azt is amilyennek gondolom őket.Lehet igazából nem ilyenek,de én ilyennek képzelem el őket.
Uí.:Igen,már szeretnék megint hozzá szokni,hogy hosszabb választ kell neked adnom:*
Brigi Papp:Sajnálom,de nem tudok nagyon gyakran hozni mivel rengeteg dolgom van így májusba:/
Kitta Kiss:Köszönöm:*

Legnagyobb félelem?Sok mindenkinek más erre a válasza.Van akinek a bogarak,van akinek a szellemek és bizony van akinek a szerelem..Hogy ez mégis,hogy lehet?Hogy lehet félni valami olyantól amit nem látunk csak érzünk?A szerelem olyan mint a szél,elfuthatsz előle de egyszer úgy is megtalál és akkor a mélybe dönt vagy akár a fellegekig szárnyalsz vele..


*Savannah*
Hozzá szoktam a korai keléshez,így itt se tudtam túl sokáig álomban maradni.Kipattantam az ágyból és akkor vettem észre,hogy mellettem a hálózsákba ott szuszog Niall.Odamentem hozzá,és leültem a földre.Olyan volt mint egy igazi kis angyal..

A kezemmel végig simítottam az arcán.Amikor azt vettem már nyitódnak az égszínkék szemei,ezért inkább úgy döntöttem felállok.

-Savannah..Te vagy az?-kérdezte ébredezve,és eléggé kómásan.

-Igen..De aludj még nyugodtan.-mondtam mosolyogva majd bementem a fürdőszobába.

Magamra kaptam egy fehér trikót,egy virágos szoknyát hozzá egy barna széles övvel és egy virágos barack színű saruval.Az arcomra felkentem egy alapsminket,majd a tükörbe néztem.

-Tökéletes..-hallottam mögöttem egy hangot,mire ijedten hátra fordultam.Nialler volt az.-Sajnálom,nem akartam zavarni.Csak annyit akartam mondani,hogy gondoltam ma lemegyünk a tenger partra,tehát fürdőruha is kéne.-közölte.

-Rendben.Még szerencse,hogy azt is hoztam.-mondtam majd besétáltam a szobába ahol az ágyban egy tálcán gofri volt,gondolom reggelinek.-És ez?-kérdeztem mosolyogva.

-Igazából szerettem volna ha már itt van mielőtt felébredsz.De mivel elaludtam ezért csak most került ide.-vakart a tarkóját.-Jó étvágyat.

-Te mindig ilyen aranyos vagy?-kérdeztem az arcomon egy erős vigyorral.

-Többnyire.De nem mindenkivel.Te meg mindig ilyen mosolygós?-mutatott az arcomra.-Imádom a mosolyod,olyan szép..-a hajamat eltűrte a szemem elől.Megijedtem,ezért próbáltam a helyzettől menekülni.

Megreggeliztünk kettesben,minden szó nélkül.
-Mikor indulunk és hogyan jutunk el oda?-kérdeztem végül mosogatás közben.
-Egyik haverommal és ha neked jó mindjárt.
-Nekem persze.-feleltem.
Kis idő múlva már indultunk is le a kocsihoz.
-Haver.-pacsizott le a sofőr fiúval Niall.
-Szia.-köszöntem én is,mire rám tekintett.
-Vagy úgy..-mondta sejtelmesen.-Mióta?-kérdezte nevetve.
Nem nagyon értettem miről beszél.
-Ő csak egy barátom..-mondta végül a szőkeség mire kezdtem én is érteni a helyzetet.
Egész végig csak hátul ültem a kocsiba,míg ők elől eléggé elbeszélgettek.Majd bekapcsolt a rádió és énekelni kezdtek.Hirtelen felcsillant a szemem mikor Niall kezdett énekelni.A hangja olyan bársonyos volt és gyönyörű.Aztán egyszer csak elhalkult ahogy a zene úgy a szőkeség hangja is.Már majdnem megkérdtem,hogy folytassa még mikor újdonsült sofőr barátunk megszólalt.
-Megérkeztünk.!Vagyis ti mert nekem még mennem kell tovább.Jó szórakozást.-tett ki minket a parton.
Tavasz volt,ehhez képest viszont az idő kellemesen meleg.Kerestünk egy padot amire aztán letettük a cuccainkat.Majd levettem magamról a ruhákat és bikiniig vetkőztem.Ami egy narancssárga pánt nélküli volt.

Kiterítettem egy törölközőt amire aztán lefeküdtem.
-Nem jössz be fürdeni?-egy pillanatra a tekintetem a tengerre szegeződött ahol a hullámok lassan habzottak,és a víz sem tűnt hidegnek,azonban én megráztam a fejem.
-Majd kicsit később.De te nyugodtan menj csak.-mondtam majd már rohant is befelé a vízbe.Én csak kívülről néztem ahogy mint egy kis gyerek szaladgál.Kicsit később én még mindig csak kint napoztam mikor ki jött hozzám.
-Na,gyere már be..-nyávogott.
-Nincs kedvem.-vontam meg a vállam.Nem akartam elmondani neki,hogy igazából nem tudok úszni,ezért is maradok kint.
Felhúzta a szemöldökét majd közelíteni kezdett.A karjaiba vett és így rohant be az óriási víz tömegbe.
-Niaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaal.!-sikítottam és ezzel azt akartam jelezni tegyen le,amit kicsit később meg is tett azonban nem igazán a part közelében.-Fogjál már meg.!-ugrottam vissza az ölébe.
-Egyszer az a bajod,hogy felveszlek máskor meg,hogy leteszlek?-nevette el magát.-Valami baj van?-kérdezte végül meg mikor rám nézett és a reszkető számra.
-Nem tudok úszni..-mondtam ki végül.
-Sajnálom..-mondta lehajtott fejjel,majd elkezdett leereszteni.
-Hé,most mondtam,hogy nem tudok úszni.Megakarsz ölni azzal,hogy beledobsz ebbe a hatalmas vízbe?!-kapaszkodtam még jobban a nyakába.
-Nyugi,itt még jócskán leér a lábad.-rá kellett jönnöm tényleg igaza van.
-Tényleg-válaszoltam mosolyogva.
-Megtanítalak úszni.-jelentette ki büszkén.
-Fogalmad sincs mire vállalkoztál.-mondtam nevetve.
A nap végére azonban sikerült neki többnyire megtanítani az úszás főbb tudományát.Azt hiszem ez a gondolatot még álmomba sem fordult meg a fejembe,hogy a vele töltött idő alatt még úszni is megtanulok..

*Niall*
-Mondtam,hogy sikerülni fog.Megmondtam.-nevettem el magamat majd elkezdtem kifelé futni.Kintről figyeltem,ahogy kiúszott a tengerből és a homokon feküdt,ahol elérte őt még a hullámzó habok.Valósághűnek látszott,miszerint olyan volt mint egy sellő,aki a bájával elkábítja a hajósokat a vízen..

-Niaaal.!-szaladt ki hozzám majd lehuppant mellém a homokba.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem majd elé raktam egy kosarat amibe ennivaló volt.
Ő egy mosollyal válaszolt és köszönte ezt meg.Mindketten visszaöltöztünk majd leültünk vissza a partra csendesen.Néha egymásra néztünk de akkor hirtelen gyorsan mindig el is fordította a fejét.Mintha félne tőlem valami végett,de fogalmam sincs mitől..
A hátára terítettem a pulcsimat mivel láttam,hogy didereg.
-Nem jössz kicsit sétálni?-kérdeztem mire bólogatott majd felálltunk.
A nap kezdett lemenni és gyönyörűen sugárzott a tenger színén.A homok apró szemcséi gyengéden csiklandozták a lábam és így sétáltunk.

-Savannah,gyere velem egy kicsit.-fogtam meg a kezét és egy sziklához vezettem.Ahhoz a sziklához ahol leggyönyörűbben látszott a naplemente.A kőbe egy szív volt belevésve amire aztán rá is mutattam. Érdeklődően nézett rám mire elmagyaráztam neki mit is keres az ott.-Egyszer elhoztam ide egy lányt,akiről azt hittem ő az igazi.Tudod az a nagy szerelem.Vele véstem ezt ide.A neveink monogramjait is akartam,de hirtelen szakadni kezdett az eső ezért nem fejeztem be.Rá pár napra szakítottunk a lánnyal,mert elköltöztek.Nem haraggal váltunk el és az volt az utolsó kérése tőlem,hogy ha megtalálom azt a személyt akivel végleg le akarom élni az életem annak vésem ide a nevét és ebből ő tudni fogja,hogy velem minden rendben van és boldog vagyok..
-Nagyon szerencsés lesz az a valaki,ezt már most tudom..-most is láttam rajta azt a fajta félelmet,hogy tart valamitől..Én csak beletörődötten bólogattam majd elkezdtünk visszasétálni.A barátom aki idefele is hozott minket most is eljött értünk.
Savannah most se szólt egy szót se csak végig mosolygott.
Már otthon az alváshoz készülődtünk,mikor muszáj volt megbeszélnem vele a dolgokat.
-Savannah,várj egy kicsit..
-Mit szeretnél?-fordult felém.
-Beszélgetni..-mondtam majd leültünk az ágy szélére.
-Mit szeretnél tudni?-hallottam meg fülemnek csengő hangját.Életembe elsőnek gondolkoztam el,hogy ez a hang mit is jelent számomra.-Niall,itt vagy?!-rázogatta a kezem,mivel elbambultam.Egy álom világba kóboroltam el.
-Mitől félsz a legjobban?-tettem fel a kérdést.Láttam rajta,hogy hosszasan elgondolkozott a kérdésen.Vártam a válaszokat mit a legtöbb lány is mondana,hogy a pókok,bogarak és egyéb ilyen dolog lesznek a válaszai,azonban tévedtem.
-A szerelemtől..-mondta ki végül.-Kérlek,ne nézz bolondnak.-tette hozzá.
-Mért néznének annak?
-Attól,hogy nekem ez a legnagyobb félelmem..
-Sose voltál még szerelmes?Nem érezted még,hogy pillangók repkednek a gyomrodban mikor meglátod avagy csak rágondolsz?Hogy a hangja és a mosolya számodra a legszebb ajándék?Hogy minden vele eltöltött pillanatban a mennyországba érzed magad?-írtam körbe a szerelmet.
-Sohasem..-suttogta el amit le lehetett olvasni a szájáról.
Hozzáértem a kezéhez ami tűz forrónak tűnt mikor megérintettem.
Nem tudtam elhinni,hogy sohasem érzett senki iránt igazi nagy szerelmet.
-Egyszer mindenkit eltalál Ámor nyila..-néztem bele a zöldeskék szemeibe,amik kristályosan csillogtak.
-Csak lehet rossz időben és nem jó személybe..-lesújtotta a tekintetét a földre.
-Ezt most miért mondtad?-értetlenkedtem.
-Álmos vagyok.Aludhatnánk?-tért át másik témára.
-Persze..-törődtem bele,hogy már úgy se válaszol a kérdésemre..