2.rész-Első találkozás..

7 rendszeres olvasó.Köszönöm nektek<3
M.Réka:Köszii:)
Wiw:Köszi:) Nálad ehhez már hozzá szoktam.Megpróbálom elmagyarázni.Álmában látott egy fiút,akit aztán felébredése után lerajzolt,hogy örökre emlékezzen az arcára.Várom már a hosszú komiidat,azokra öröm válaszolgatni.Igen is kapitány,megpróbálok sietni:'D uí.:ha van kedved valamikor írhatnál,régen beszéltünk:*
Dream Girl:Oh,köszönöm:) Mondanám,hogy ne legyél biztos benne,de nem nehéz kitalálni mit fog válaszolni.Itt nem tudok nagy meglepetéseket okozni.Azért megpróbálok sietni.
Uí:Nem haragszok mivel én is így vagyok vele.Hiányzik a Best Summer:/
Uí2:Levéve:)
Osztály Deákos:Köszii^^ Hát azért a fogalmazásomon még van mit javítanom,de azért köszönöm aranyos vagy:$ 

Soha sem tudhatod,hogy mégis hol találkozol az igazival.Lehet szembe találkozol vele de elsőnek fel sem ismered,hogy ő a nagy Ő.Csak később..Mikor belenézel a tenger kék szemeibe,amibe elmélyedsz,és rájössz neked ő jelenti a megnyugvást az örök boldogságot és szereted őt mindennél és mindenkinél jobban..

*Savannah*
-Hogy döntöttél?-kérdezte Katherine kezében a reggelimmel egy tálcán.Tudtam most azonnal választ kell neki adnom..
-Igen.-mondtam ki megkönnyebbülve.-Igen szeretnék innen elmenekülni,elszaladni innen.Érezni azt,hogy élek,és nem itt bezárkózva lenni a négy fal között.Beszívni a friss levegőt az utcán,és nem az itteni elhasznált,porosat..-helyeseltem magamat példákkal is.
-Kislányom..-mondta majd szorosan átöleltem.Ő az aki a világon a legjobban megért.
-Hogy gondoltad ezt az egészet?Végül is nem tűnhetek el csak úgy simán..-ráztam a fejem.
-Az unokaöcsém a tavaszi szünetét Londonban tölti,ő ismeri a várost mivel rengetegszer járt már itt.Rá bízlak majd,hogy vigyázzon rád.A szüleid miatt meg ne aggódj meg oldom..Két heted lesz,se több se kevesebb.Használd ki azt az időt majd.-adott apellátákat végül.
-Köszönök mindent..-könnyezett ki a szemem.Szinte mindent neki köszönhetek az életben.Azt,hogy felnevelt,dédelgetett ott volt mikor szükségem volt rá és sohasem utasított vissza,mindig meghallgatta a vágyaimat és az álmaimat.
*******
Az elkövetkező napjaim azzal a tudattal teltek,hogy tudom hamarosan megváltoznak a szokásoshoz képest a napjaim.Nem ott Kathe,hogy segítsen,ellepjen tanácsokkal,nem lesznek ott a szüleim,hogy eljátsszuk a családi idillt.
Egy dolog volt ami nélkül ki nem mozdultam volna a házból és az a határidő naplóm.Benne van minden ami nélkül nem tudnék élni.A telefonszámok,utcacímek egy térkép és feljegyezve benne,hogy hova is szeretnék eljutni ez időben Londonban és 14 pontban leírva mit szeretnék elérni az élettől.
-Vigyázz magadra és élvezd ki ezt a kevés időt..-ölelgetett búcsúként a dadám.Anyáéktól el sem tudtam köszönni mivel üzleti útra mentek.Úgy tudják én is egy Európai körútra megyek megismerni a kontinenset.
-Hiányozni fogsz..-ez volt az utolsó emlékem otthon és már is London utcáin termettem.
Magam mögött húzogatva a rózsaszín bőröndjeimet jártam az utakat,mivel Katherine rokonával délután találkozok egy kávézóba,ahol eddig még nem voltam.Addig is elmentem sétálni,hogy húzzam időt.
Bármerre néztem minden olyan gyönyörű volt és számomra szokatlan.Nem szoktam még hozzá túlságosan is a látványhoz.Rengeteg szép helyen jártam eddig,azonban a születési helyem belvárosába még sosem csak kiskoromba,de onnan nem maradt meg túl sok emlék,csak annyi,hogy élveztem itt lenni.
Éppen a térképet nézegettem,hogy megkeressem a velem szembe levő épület nevét mikor hirtelen azt éreztem,hogy valaki nekem jött a nagy igyekezetben.
-Sajnálom..-mormogta egy srác.
-Semmi baj.-mosolyodtam el,majd segített mindent felvenni a földről amit leejtettem,az ütközetben és a kezemben volt.-Tudnál nekem segíteni?-fordultam felé ő azonban amilyen könnyen jött el is ment.Körbe néztem de sehol se találtam,mintha a föld nyelte volna el.

*Niall*
Igyekeztem kellett,nehogy el késsek a Starbucks-ból ahova azért kell mennem mert a nénikém megkért töltsek el két hetet egy lánnyal.Egy lánnyal akit alig ismerek.Csak a nevét tudom,Savannah és egy képet kaptam róla,hogy majd felismerjem,azonban ezt még nem volt időm megnézni.A Trafalgár téren haladtam éppen át,mikor éreztem,hogy neki mentem valakinek.
-Sajnálom..-mondtam majd már hajoltam is le a földhöz,hogy felvegyem azt ami a kezében volt és nekem köszönhetően leesett.
-Semmi baj.-a kezébe adtam mindent majd a kezemen lévő órára pillantottam és szaladtam is tovább minden szó nélkül.Valamit még hallottam,hogy utána beszélt,de én akkor már messze jártam tőle a hallótávolságon kívül.Már odaértem a kávézóba mikor azt vettem észre,hogy a kezemben maradt valamije annak a bizonyos lánynak,egy füzete ami rózsaszín papírral volt körbe véve.
Rögtön a kezemet a homlokomhoz csaptam és elgondolkoztam azon,hogy lehet már keresi.Kinyitottam,hátha találok benne valami adatot,nevet amiből visszatudnám az illetőnek adni.
Az első lapon már rögtön ott díszelgett a neve:
Savannah White
-Ez az a lány..-ismertem fel a nevét.Majd a zsebembe nyúltam ahonnan előhúztam a róla kapott képmást.

 Ránézve rögtön el fogott valami megmagyarázhatatlan furcsa érzés.A szemei irtózatosan gyönyörűek voltak,és az a félénk mosoly is elbűvölőnek tűnt,olyan volt mint egy mesebeli királylány.
-Te vagy az szépség,te veled találkoztam ma..-jegyeztem meg mosolyogva,és talán nem is magamba,mivel pár nézést éreztem magamon.Bele lapoztam a kis füzetbe.Szinte minden nap be volt táblázva.És percre pontosan beleírva az ébresztés,reggelizés,ebéd,vacsora,lefekvés és ennek az ideje.-Megtanítom neked,hogyan lazít az ember..-jelentettem ki magamba.
Lapoztam még párat.Majd megakadt a szemem egy nagy betűs címen.
"Amit az élettől.."

És itt 14 pont felsorolva.Mindegyiket elolvastam egytől-egyig.Rájöttem ő nagyon különleges,és nem olyan mint a többi gazdag gyerek avagy anyuci és apuci pici lánya,ő annál sokkal több..
Az utolsó bejegyzés dátumára tekintettem át végül.
2010.április 06.-15:00,Starbucks kávézó
Felnéztem az ajtó felé,amin belépett Ő.Igen,ekkor megbizonyosodtam,hogy tényleg vele találkoztam nem is olyan régen.A füzetet rögtön a zsebembe csúsztattam majd elindultam feléje jelezni én vagyok az akit keres..

*Savannah*
Felnéztem egy előttem táruló hatalmas templom órájára ami fél hármat mutatott.Tehát tudtam el kéne indulnom.A naptáramat kezdtem keresni amit aztán sehol se találtam.
-Istenem.Ez meg hova keveredett?-kérdezgettem idegességembe.Mindenem meg volt kivéve az.Otthon nem hagyhattam hiszen nem rég még a kezembe volt.Nem volt sok időm ezen gondolkodni mivel féltem elkések.Szerencsére a kávézó nevét megjegyeztem.A pontos címet pedig segítetek megadni az utcán sétáló emberek.Rájöttem,hogy az itt élők nagyon is kedvesek.Sosem szerettem sehonnan se késni,így megpróbálkoztam innen se.Végül is sikerült pontosan oda érnem.Az ajtót magam után hagyva meglepő látvány tárult elém amitől eléggé elcsodálkoztam.

Előttem volt az a fiú aki szerepelt az álmomba.Ő volt az aki nekem jött a főtéren.És most ő lesz az akivel el kell töltenem két hetet..