3.rész-Gyertya fényes vacsora..

9 feliratkozó*--* #szeretemazolvasóim
Wiw:Haha,ezzel most megmosolyogtattál(-van ilyen szó?xd)- és nagyon szépen köszönöm.Hogy milyen írónak tartom magamat?Jó kérdés.Átlagosnak.Szóval nem annyira rossznak de egy Shakespiere-nek vagy Leiner Laurának sem tartom magamat:)*
Jade:Köszii:) Puszi:*
Ali Friedrich:Sziia.Örülök,hogy eszedbe jutott.Köszönöm:*
Ez még régebbi komi,de itt válaszolok,mivel későn vettem észre.
Charlotte Török:Örülök,hogy tetszik.Igen megtudnám.
pete.greta99@gmail.com Ez nem a blogos email címem,de itt is el tudsz érni,mivel ezt is használom:)

Mindenkinek meg van a saját története.Valakinek jó,valakinek rossz.Azonban egy közös mindegyikben,hogy az életben csak egyszer történnek meg,bármennyire is vágyódunk utánuk.
Az én történetem az nap kezdődött mikor a nap kisütött és szembe találkoztam a hamburgert is gyertya fényes vacsorának hívó sráccal,akiről soha sem gondoltam volna,hogy valaha is gyengéd érzelmek fognak fűzni hozzá..

*Savannah*
-Niall Horan..-jött oda hozzám a fiú és a kezét felém nyújtotta.Rögtön tudtam,ő az akit keresek.
-Savannah White.-cselekedtem én is hasonlóan mint ő.Majd leültünk egy asztalhoz.
-Mit kérsz?
-Egy forró csokit elfogadnék ha lehet.-adtam a választ.
-Sok habbal,ugye?-mosolygott rám.Ezzel mosollyal az arcán olyan volt mint egy édes kisfiú,akinek a bájának nem sokan tudnak ellen állni.
-Honnét tudtad,hogy úgy szeretem?-kérdeztem kíváncsian.
-A nénikém mellett nőttél fel és neki ez a specialitása csak onnan gondoltam.
-Tehát nem csak én vagyok oda érte?-kuncogtam fel,mire a fiú bólintott.
Nem sokat töltöttünk ott,csak addig maradtunk míg meg ittuk a rendelést.És nem is igazán beszéltünk közbe.Nekem végig csak az járt a fejembe,hogy Ő szerepelt az álmomba és őt rajzoltam le,ebbe szinte biztos vagyok.Az önarcképe amit én alkottam róla,most is velem volt a bőröndömbe nem tudom miért de volt egy olyan érzésem,hogy ezt muszáj magammal hoznom..

*Niall*
Kifizettük a számlát majd már mentünk is.Savannah kedves lánynak tűnik bár még nem nagyon ismertem meg ilyen kevés idő alatt.Mikor kiléptünk a Starbucks ajtaján én rögtön előre siettem.
-Francba esik az eső..-mormogtam magamba.Oldalra néztem és nem találtam magam mellett senkit.Hátra fordulva azt láttam a lány megakadt az ajtó előtt.-Valami baj van?-kérdeztem.
-Ez furcsa,hogy valami ilyen sötét és mégis olyan szép..-kinyújtotta a kezét,majd teljes egészébe a szakadó esőbe kiállt.Azt láttam,hogy élvezi ahogy a tiszta eső cseppek egyenként ráhullottak.

 

 

Sose láttam még senki arcán ilyen őszinte mosolyt ami az övén virított.Egy átlagos ember épp ésszel fel sem tudja fogni,hogy neki mit jelentett ez a kis csapadék.A haja már elázott és a ruhája is csurom víz volt,de ő nem hisztizett egy rossz szót nem szólt ez ellen.
-Mehetünk ám nyugodtan..-mosolygott rám.Egy pillanatra elvesztem a tekintetében,amit felém szegezett.
-Persze..-nyögtem ki végül kiesve a kábulatomból.
-És hova megyünk?-kérdezte mellettem ugrálva.A nap kisütött és az égen egy gyönyörű,színes szivárvány jelent meg.
-A szállásunkra.-adtam a választ.
-Mikor érünk oda?-folytatta a kérdezgetést.
-Most..-álltam meg egy emeletes háznál.Majd elvezettem egy ott lévő kis albérlethez.A ház nem tartozott azok a luxus házak közé.Egész kicsi,de mégis lakásos.-Dá-dá-dám..-nyitottam ki előtte az ajtót.Amin besétálva egész hatalmas szemekkel bámult minden fele.Csupán egy nagy szobából,egy fürdőből és egy konyhából áll.-Nem tetszik?
-Dehogyisnem..-fordult végül felém egy hatalmas mosollyal az arcán.

*Savannah*
Mikor Niall megmutatta a leendő lakhelyünket elsőnek kicsit meglepődtem mert nem voltam hozzá szokva a szerényebb körülményekhez,azonban később már elégé megtetszett a ház.
-Nem tetszik?-kérdezte végül.
-Dehogyisnem.-fordultam felé mosolyogva.A tekintetem azonban megakadt egy dolgon.Az ágyon.Egy volt belőle,mi pedig ketten  vagyunk.Szerintem észre vette,hogy azt bámulom mivel megszólalt.
-Majd alszok a földön..
-Biztos?-ő csak bólogatott határozottan.Nem elég,hogy befogadott,de még ilyen kedves és udvarias is,kevés az ilyen fiú.-Niall,átöltözhetnék?
-Csak nyugodtan.-mondta.-Ja,hogy úgy érted,hogy..értem.-addig is ki ment a konyhába vagyis azt hiszem oda.A bőröndömből egy virágos szoknyát vettem elő amit aztán magamra is aggattam.

-Végeztem!-üvöltöttem ki neki.
-Akkor most már jö..-kezdett bele a mondatába azonban nem fejezte be.-Gyönyörű vagy..-mondta végül.
-Köszönöm.-kacsintottam rá.
-Kathenek igaza volt..
-Mégis miben?-érdeklődtem majd leültünk az ott lévő ágyra.
-Hogy milyen okos,kedves és szép lány vagy.Veled öröm lesz ennyi időt eltölteni.-azt hiszem kicsit elpirultam abban a pillanatban.Soha sem hozott ki belőlem még senki ilyent mint Niall most tette.-Nem vagy éhes?-folytatta végül.Aztán a hasára mutatott gondolom ezzel akarta jelezni,hogy ő az.
-Kicsit..-nem szeretek hazudni,de most szükséges volt.
-Akkor hamarosan megpillanthatod az én főzőtudományomat mivel egy gyertya fényes vacsorával készülök neked.-kacsintott rám.
-Csak fel ne gyulladjon a konyha..-nevettem el magamat mire ő egy gonosz nézést idézett felém.
-Látszik,hogy nem ettél még a főztömből.-dugta ki a nyelvét rám.
-De ez nem marad már így sokáig,ugye?-mosolyogtam bájosan majd már indult is a konyha felé.
Én addig leültem vagyis inkább lefeküdtem az ágyra és elgondolkoztam..

Szinte csak egy napja ismerem ezt a fiút de kezdem nagyon megkedvelni.Talán túlságosan is.A táskámból előkotorásztam a papírt az álombéli srácról.Kétség sem kell hozzá,ő az..
Talán megálmodnám a saját jövőm aminek ő is a szereplője lenne?Vagy csupán egy apró véletlen lenne ez az egész.Végig csak ez járt a fejembe.Meg az,hogy milyen aranyos.Soha senki sem tervezett nekem gyertya fényes vacsorát,ahogy ő nevezte.Bármennyire is nem volt étvágyam vártam,hogy végre kész legyen vele,és talán azt is,hogy vele legyek,bármilyen furcsa is ez.
-Savannah,jöhetsz.-szólt kedves hangon mire rögtön felugrottam és elindultam a konyha felé.
A tekintetem elsőnek rá,majd az asztalra szegeződött.A pupillám eléggé tágult a látvány végett.-Ez a Niall Horan féle gyertya fényes vacsora.Hamburger,Colával és mellette a gyertya fény.

Az elején még furcsállva néztem,majd elmosolyodtam rajta.Lehet nem ez lesz életem legjobb vacsorája,de az biztos,hogy a legtöbb szeretettel készült.Kihúzta előttem a széket majd leültem rá.Azonban én rögtön fel is álltam az asztaltól.

-Hova mész?-érdeklődött.

-Hozok kést meg villát.-válaszoltam.

-Na gyere csak vissza.-tessékelt oda.-Ehhez nem szükséges evőeszköz.Csupán a kezed.De nem ettél még hamburgert,vagy mi?

-Igazából..-kezdtem bele,de eléggé nyújtottan beszélve.

-Szóval nem.-nevette el magát.-Nem baj.Legalább ez az első újdonság amit én taníthatok meg neked..-mosolygott rám.-Fogd a kezedbe és harapj bele és ne érdekeljen ha kicsit undorítóan viselkedsz közbe.-magyarázott majd próbáltam teljesíteni az utasításokat.
-Nekem ez nem megy..-tettem le nevetve az első harapás után.
-Nem ízlik?-kérdezte kicsit ledöbbenve.Kinyögtem egy "de-t".-Akkor meg?Na kérlek az én kedvemért egyél még egy kicsit.-nézett rám kis kutya szemekkel,amiknek nem tudtam ellent állni.
-Megakarsz hizlalni?-kérdeztem felháborodást tettetve miután végeztünk az evéssel.
-Alig ettél,most mit rinyálsz?-bökött oldalba.
-Ez nem igaz..Na,de mesélj valamit magadról.-ültünk le az ott lévő székekre.-Dadus mondta,hogy a tavaszi szünetedet töltött idő.Igazából hol élsz?-érdeklődtem.
-Írország..
-Aha.Az akcentusodból gondoltam,hogy nem brit vagy.És mint kiderült egy igazi szőke ír manóval vagyok összezárva..-mosolyodtam el.
-Most te jössz.
-Miben jövök én?-értetlenkedtem.
-Mondj valamit magadról.-tette kezeit az enyéimre.
-Majd megismersz..-adtam a rövid választ.Nem mondhattam el neki milyen vagyok,mikor én is csak most szeretném igazából kiismerni magam.-Fel kéne hívnom Kathet.-álltam fel és elhagytam a szobát.
-Hallo,tessék.Katherine Doyle.-szólt bele a telefonba.
-Szia.Itt Savannah.-mondtam.
-Kicsim.Hogy vagy?
-Nagyon jól.És Niall is nagyon aranyos.
-Ennek örülök és ezek szerint jól kijöttök.
-Igen.Vagyis én így gondolom.
-Ad át neki,hogy puszilom.
-Megteszem.Vagyis nem meg puszilom,hanem átadom neki az üzenetedet.Szerintem most hagylak pihenni,jó éjszakát.Majd még hívlak.
-Neked is kincsem..-tettem le a telefont.
-Vagyis ki kapja azt a puszit?-kérdezte Nialler aki éppen mögöttem állt az ajtónak támaszkodva.
-A nénikéd küldi neked.
-Mármint levegőbe,vagy megkért,hogy te adjad át?-azt hiszem itt kicsit zavarba jöttem.
Odamentem hozzá és az arca egyik oldalára egy gyengéd puszit nyomtam.Majd rá mosolyogtam és elmentem lefeküdni.Az ágy mellett helyezkedett el az ő hálózsákja amibe aludni fog.Az éjszaka közepette sokszor lenéztem rá és figyeltem ahogy alszik és hallgattam a halk szuszogását.Nem tudom miért,de ezek a dolgok valahogy megnyugtattak az éjszaka közepette..

*Niall*
Vacsora után Savannah felhívta a nénikémet.Kiment a konyhába telefonálni,gondoltam követem.Hátulról hallgattam a beszélgetést.Vagyis csak azt hallottam amit a lány mondott.
-Szia.Itt Savannah.
-Nagyon jól.És Niall is aranyos.-tehát aranyos lennék számára?
-Igen.Vagyis én ezt gondolom.
-Megteszem.Vagyis nem megpuszilom,hanem átadom neki az üzenetet.Szerintem most hagylak pihenni,jó éjszakát.Majd még hívlak.-mondta majd letette és felém fordult.
-Vagyis ki kapja azt a puszit?-kérdeztem ravaszan.
-A nénikéd küldi neked.
-Mármint levegőbe,vagy megkért,hogy te adjad át?-nem kellett sok,oda jött hozzám és az arcára nyomott egyet.Talán kicsit zavarba jöttem tőle.Nem mintha más lány nem tett volna már ilyet velem.De mikor Savannah ajka a bőrömhöz ért az lángolni kezdett,és a szívem hevesebben vert a szokásosnál.
Utána már mentünk is aludni.Egész éjszaka csak ő járt a fejembe.Képek ugrottak be és mindegyiken ő szerepelt,fogalmam sem volt ez mégis mit jelent..

Annyit szeretnék mondani,hogy a történet elejébe az események lehet kicsit gyorsak lesznek.Szerintem 15 rész lesz-ezek már beleszámítanak-amik 2010-ben játszódnak és akkor a többi már a jelen legi időszámításba.