Aliz Friederich:Köszöntem,hogy pontoztad és minden mást is:) Azért a tökéletes egy kicsit túlzás rá,de jól esik,hogy ezt mondod.Haha,Niall egy igazi cukor mérgezést okozó egyéniség:D Danke schön.:) Grétii xxx
Névtelen:Köszönöm:)
*Savannah*
Immár a második reggel keltem már fel ebben az ágyban ebben a környezetben.Néha kicsit még szokatlan amúgy kezdek hozzá szokni.Egy dolog van amit eléggé hiányolok és az a határidő naplóm ami azóta sincs meg,pedig már ezerszer átnéztem a bőröndömet azzal a reménnyel hátha oda keveredett.
Nem tudtam mi vár rám a mai napra ezért egy fehér toppot vettem fel,egy fekete mintás miniszoknyával és egy mentol kékes kiskabáttal és kiegészítőként egy fekete keresztes nyaklánccal.
 |
-Kész vagy?-hallottam meg Nialler hangját.
-Igen.-mondtam mosolyogva mikor már az utolsó simítással is végeztem.
-Akkor gyere lemegyünk reggelizni.-tárult ki előttem az ajtó amin végül kisétáltam.
-Hova megyünk?-értetlenkedtem.
-Itt a sarkon van egy gyorsétterem,az egyik kedvencem.Mikor Londonba járok mindig benézek oda,úgy hívják Nando's.-ecsetelte,mire én csak beletörődve bólogattam.
Bementünk és elfoglaltuk egy asztalt.Niall rendelt mindkettőknek csirkeszárnyat majd várni kezdtünk rá.
-Utána kicsit körbe nézünk a városba,mit szólsz hozzá?-érdeklődött.
-Benne vagyok.-válaszoltam majd már ki is érkezett a rendelésünk amiből falatozni kezdtünk.
-Na milyen?-nézett rám nagy szemekkel mikor az első falatot bekaptam a számba.
-Hmm..Nem is rossz.-mutattam neki a hüvelykujjamat mutatva,hogy ízlik.
-Ennek örülök.-mondta.Nem voltam hozzá szokva,hogy ilyen helyeken egyek.Általában otthon Kathe szokott,vagy elmentünk valami puccos étterembe ami sokak számára megfizethetetlen.Azonban itt a Nando's-ba mégis jobban szeretek lenni mint azokon a helyeken.
**********
-London Eye-nál voltál már?-kérdezte Nialler mikor kiértünk a gyorsétteremből és a kezében egy térképet fogott.Ami számomra ismerős volt,nem is tudtam honnan.Majd megláttam rajta egy firkát.Az enyémre is egy olyan volt rajzolva amit elhagytam.Fogalmam sem volt,hogy került a fiúhoz,de úgy éreztem ezt inkább hagynom kéne.
-Távolról láttam már,de még rajta nem ültem.-mondtam végül kis idő múlva.
-Szuper.Akkor mi lenne ha azt most meglátogatnánk?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Benne vagyok.Irány a London Eye.!-legyintettem fel a kezem a kijelentés közbe mire lepacsizott velem.
Ezen csak elmosolyodtam és lehet ez neki fel sem tűnt.
********
London nevezetes piros,két emeletes buszával indultunk útnak a hatalmas körhintához.
Már messziről gyönyörű kilátás tárult elénk.
 |
A szám tátva maradt a látványtól.
-Hát nem gyönyörű?
-De..-válaszoltam mosolyogva,majd megfogta a kezem és vezetni kezdett.-Most hova megyünk?-értetlenkedünk.
-Jegyet váltani.-adta a választ.Igazából erre gondolhattam volna előbb is.Hogy ha egyszer eljövünk ide fel is ülünk rá.Hirtelen beugrott egy emlék a fejembe.
Lehettem vagy 7 éves.Kathe-tel kijöttem a városba bevásárolni és akkor is itt lyukadtunk ki.
-Felszeretnél ülni?-kérdezte kedvesen mikor észre vette,hogy a tekintetem arra felé akadt.
Régebben minden vágyam volt,hogy megtudjam milyen érzés repülni,a fellegekben járni.És ez itt egy fokban teljesült is volna,azonban el kapott egy fajta dolog,amit úgy hívnak félelem.
-Nem.Félek a magasban.-ráztam meg a fejem és közben a kezemben erősen a babámat szorongattam.
-Jegyezd meg.Az életben nem szabad,hogy a félelem úrrá vegyen..-ez a mondata az ami azóta is a szemem előtt lobog.
-Savannah,itt vagy?!-kérdezgetett Nialler mikor elbambultam.
-Persze.-mondtam végül és sorra is kerültünk a pénztárnál.-Nagy levegő Savannah.-mondtam magamba mikor a kabinunk megállt előttünk majd beszálltunk.
Elindult a menet.Csupán ketten voltunk a kabinban.Én a szélére mentem és lefelé meresztgettem a szemem.Figyeltem,hogy egyre feljebb kerülünk és ez talán kicsit megrémisztett.
-Jól vagy?-lépett a hátam mögé Niall.A leheletét szinte a nyakamban éreztem és ez talán egy cseppet meg is nyugtatott.
-Igen.Csak kicsit félek a magasban..-nyögtem ki végül és mintha újra 7 éves lettem volna.Annyi különbséggel,hogy a babám nem volt nálam és nem Kathe állt előttem.
-Képzeld azt,hogy kint szárnyalsz a napsütésben mint egy daloló kismadár aki a boldogság felé repül.-mondta Niall és én a képzelet világába estem.Közbe a kezeit a derekamon éreztem mintha átölelt volna.
Kis idő múlva már azt vettem észre,hogy én magam is élvezem a kilátást ami elém tárul és szomorúan fedezem fel azt a dolgot,hogy lejárt a menet,és újra le kell lépnem a földre.
-Köszönöm..-fordultam a fiú felé aki elég közel állt hozzám.Szinte pár centi volt a köztünk lévő távolság,azonban a fal ami elválasztott minket bármennyire is képzeletbeli volt mégis örökre ott marad.Hirtelen elgondolkoztam,hogy milyen lehet az ajkainak íze,milyen lehet azt hallani a szájából,hogy szeretlek,akarlak és ilyen fajta kijelentések.Majd észhez tértem és nem tudtam,hogy miért is járnak ilyenek át az agyamon.-Ne légy buta!-magamban akartam mondani,hogy elkergessem a gondolataimat,azonban hangosan sikerült ki csúsznia a számból.-Ne haragudj,nem akartam.Mármint nem rád hanem..-magyarázkodtam,mire Nialler elnevette magát.
-Nyugi,semmi baj.Ne légy ennyire feszült.-simított végig az arcomon.
-Nem akartam csalódást okozni..-mondtam a szememet a föld felé sújtva.Niall minden szó nélkül megfogta a kezem és elindultunk a buszmegállóba ahol aztán a járműbe beszállva nem sokára haza is érkeztünk.Lehet megharagudott rám,hogy hozzám se szólt,pedig én nem akartam megbántani.Már nyitottam a számat megkérdezni,hogy mégis mi történt vele hirtelen mikor megelőzött.
-Szeretsz lovagolni?-mosolygott rám.Ekkor tudatosult bennem,hogy lehet valamit eltúloztam.
-Imádok..Régebben rendszeresen mentem ki terepre,mivel a házunk közelében volt egy istálló.Csak aztán valahogy abba maradt ez a szokásom.-ecseteltem.
-Akkor mi lenne ha meglátogatnánk egy lovardát?
-Szuper lenne.-mosolyogtam rá.
A szekrénybe és a bőröndömbe kezdtem keresgélni valami ruhát,ami megfelelne az alkalomhoz,azonban ez nem sikerült.
-Ez megfelel?-nyújtott felém a szőkeség egy piros galléros pólót amit aztán végül elfogadtam tőle és egy hálást mosollyal nyugtáztam.A pólóhoz magamra kaptam még egy fekete cicanadrágot és egy gumicsizma féleséget is előkerítettünk ketten.
Majd késő délután fele egy taxival el is jutottunk a lovardához.
-Várj itt.Megkeresem a főnököt és szólok neki,hogy megérkeztünk.-mondta mire egy "oke"-t válaszoltam,és elindult.
Egy ideig csak álltam ott ahol hagyott majd észre vettem,hogy mellettem van az istálló nem sokkal,ezért odasétáltam.Gyönyörű lovak voltak,látszott rajtuk,hogy rendszeresen ápolva vannak és talán pár versenyzik is.
A szemem azonban mégis egyen akadt meg,egy teljesen fekete lovon.A karámjához sétáltam,és a fejét kezdtem simogatni.
-Szia szépség..-beszéltem közbe neki.Egy dolgot nem mondtam el Niallnek,hogy mégis miért hagytam el a lovaglást igazából.Nem csak azért mert elköltözött a lovarda,mivel ekkor már én nem látogattam meg,csak nagyon ritkán.Hanem azért mert volt ott egy ló akihez nagyon közel álltam.Úgy hívták Hope.Ugyan úgy nézett ki mint az itt előttem lévő fekete jószág,neki is meg van az a fényesség a szemébe.
Imádtam lovagolni,mert akkor egy kis időre kikapcsolt az agyam és nem gondoltam másra,csak a pillanatnak éltem.Aztán egyszer elköltöztünk otthonról egy hétre,meglátogatni a nagyszüleimet,és akkor mire visszatértünk Hope nagyon beteg lett,és szinte a szemeim előtt halt meg,a karjaimban fújta ki az utolsó lélegzetvételét.Hiába volt már öreg,én mégis magamra fogtam a halálát,azért mert nem voltam mellette.
Ezt felelevenítve,újra visszatértem a jelenbe egy hang hallatán.
-Látom megismerkedtél Carott-tal.-hallottam meg egy hangot.Hátra fordultam és Nialler volt az.
-Gyönyörű..-újból megsimítottam alaposan megfésült sörényét.
-Na mehetünk?-mosolygott rám.
-Állok elébe.-húztam fel a szemöldököm mosolyogva.
Minden kelléket elővettünk és elintéztünk már csak az állatokat vártuk,hogy indulhassunk.Féltem az újbóli lovagláshoz.Hogy milyen érzések fognak bennem feltörni,és milyen emlékek.A karámból egy fehér és a már megismert fekete jószág került ki.
Elindult a menet.Csupán ketten voltunk a kabinban.Én a szélére mentem és lefelé meresztgettem a szemem.Figyeltem,hogy egyre feljebb kerülünk és ez talán kicsit megrémisztett.
-Jól vagy?-lépett a hátam mögé Niall.A leheletét szinte a nyakamban éreztem és ez talán egy cseppet meg is nyugtatott.
-Igen.Csak kicsit félek a magasban..-nyögtem ki végül és mintha újra 7 éves lettem volna.Annyi különbséggel,hogy a babám nem volt nálam és nem Kathe állt előttem.
-Képzeld azt,hogy kint szárnyalsz a napsütésben mint egy daloló kismadár aki a boldogság felé repül.-mondta Niall és én a képzelet világába estem.Közbe a kezeit a derekamon éreztem mintha átölelt volna.
Kis idő múlva már azt vettem észre,hogy én magam is élvezem a kilátást ami elém tárul és szomorúan fedezem fel azt a dolgot,hogy lejárt a menet,és újra le kell lépnem a földre.
-Köszönöm..-fordultam a fiú felé aki elég közel állt hozzám.Szinte pár centi volt a köztünk lévő távolság,azonban a fal ami elválasztott minket bármennyire is képzeletbeli volt mégis örökre ott marad.Hirtelen elgondolkoztam,hogy milyen lehet az ajkainak íze,milyen lehet azt hallani a szájából,hogy szeretlek,akarlak és ilyen fajta kijelentések.Majd észhez tértem és nem tudtam,hogy miért is járnak ilyenek át az agyamon.-Ne légy buta!-magamban akartam mondani,hogy elkergessem a gondolataimat,azonban hangosan sikerült ki csúsznia a számból.-Ne haragudj,nem akartam.Mármint nem rád hanem..-magyarázkodtam,mire Nialler elnevette magát.
-Nyugi,semmi baj.Ne légy ennyire feszült.-simított végig az arcomon.
-Nem akartam csalódást okozni..-mondtam a szememet a föld felé sújtva.Niall minden szó nélkül megfogta a kezem és elindultunk a buszmegállóba ahol aztán a járműbe beszállva nem sokára haza is érkeztünk.Lehet megharagudott rám,hogy hozzám se szólt,pedig én nem akartam megbántani.Már nyitottam a számat megkérdezni,hogy mégis mi történt vele hirtelen mikor megelőzött.
-Szeretsz lovagolni?-mosolygott rám.Ekkor tudatosult bennem,hogy lehet valamit eltúloztam.
-Imádok..Régebben rendszeresen mentem ki terepre,mivel a házunk közelében volt egy istálló.Csak aztán valahogy abba maradt ez a szokásom.-ecseteltem.
-Akkor mi lenne ha meglátogatnánk egy lovardát?
-Szuper lenne.-mosolyogtam rá.
A szekrénybe és a bőröndömbe kezdtem keresgélni valami ruhát,ami megfelelne az alkalomhoz,azonban ez nem sikerült.
-Ez megfelel?-nyújtott felém a szőkeség egy piros galléros pólót amit aztán végül elfogadtam tőle és egy hálást mosollyal nyugtáztam.A pólóhoz magamra kaptam még egy fekete cicanadrágot és egy gumicsizma féleséget is előkerítettünk ketten.
Majd késő délután fele egy taxival el is jutottunk a lovardához.
-Várj itt.Megkeresem a főnököt és szólok neki,hogy megérkeztünk.-mondta mire egy "oke"-t válaszoltam,és elindult.
Egy ideig csak álltam ott ahol hagyott majd észre vettem,hogy mellettem van az istálló nem sokkal,ezért odasétáltam.Gyönyörű lovak voltak,látszott rajtuk,hogy rendszeresen ápolva vannak és talán pár versenyzik is.
A szemem azonban mégis egyen akadt meg,egy teljesen fekete lovon.A karámjához sétáltam,és a fejét kezdtem simogatni.
-Szia szépség..-beszéltem közbe neki.Egy dolgot nem mondtam el Niallnek,hogy mégis miért hagytam el a lovaglást igazából.Nem csak azért mert elköltözött a lovarda,mivel ekkor már én nem látogattam meg,csak nagyon ritkán.Hanem azért mert volt ott egy ló akihez nagyon közel álltam.Úgy hívták Hope.Ugyan úgy nézett ki mint az itt előttem lévő fekete jószág,neki is meg van az a fényesség a szemébe.
Imádtam lovagolni,mert akkor egy kis időre kikapcsolt az agyam és nem gondoltam másra,csak a pillanatnak éltem.Aztán egyszer elköltöztünk otthonról egy hétre,meglátogatni a nagyszüleimet,és akkor mire visszatértünk Hope nagyon beteg lett,és szinte a szemeim előtt halt meg,a karjaimban fújta ki az utolsó lélegzetvételét.Hiába volt már öreg,én mégis magamra fogtam a halálát,azért mert nem voltam mellette.
Ezt felelevenítve,újra visszatértem a jelenbe egy hang hallatán.
-Látom megismerkedtél Carott-tal.-hallottam meg egy hangot.Hátra fordultam és Nialler volt az.
-Gyönyörű..-újból megsimítottam alaposan megfésült sörényét.
-Na mehetünk?-mosolygott rám.
-Állok elébe.-húztam fel a szemöldököm mosolyogva.
 |
-Te mész Carott-tal én pedig Amor-ral,rendben?-érdeklődött Niall mire én csak bólogattam.
Félve ültem fel a lóra,és csak ugyan félve tettem meg vele az első lépéseket.Majd újra éreztem azt a régi boldogságot ami akkor volt velem mikor Hope-val lehettem.
A hegyek felé vettük az irányt.Én mentem hátul és figyeltem merre vezet a fiú.
Egyre feljebb menve még gyönyörűbbé vált a kilátás.A nap kezdett leszállni,és az ég sötétedni.Éreztem,hogy hamarosan vissza kell fordulnunk.Aztán egyszer beugrott egy kép.Hope száguldott el előttem.Ijedten a számhoz kaptam majd egy zuhanást éreztem már csak és azt,hogy elsötétült előttem a világ..
