16. rész- A múlt rejt..

Sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem. Nem akartam ezt, de így alakult. Nem akarlak titeket a problémáimmal övezni, ezért nem is fogom ezt tenni.. Remélem elnézitek tőlem..

Aliz Friedrich: Köszönöm Aliz!:*
Sára Major: Néha Harry drága is mondhat okosat:) Köszii:*
Brigi Papp: Köszönöm:*

*Niall*
Gondoltam kipróbálom a lányok módszerét, akkor ha kikosarazza őket egy srác avagy szakításnál. A fagyit majszolást. Őszintén? Nem vállt be, szinte csak az agyfagyás kerülgetett végette.
És minden egyes kanálnál eszembe jutott az a mondat mikor Savannah bemutatta a vőlegényét, aki nem én vagyok.. Utána rettentő kínos pillanatok folytak le. Végül egy kifogással, mi szerint csak beköszöntem, leléptem. Mit kellett volna csinálnom? Ott állnom és néznem a leendő ifjú párt?
Nem ment. A szívem rettenetesen fájt közbe. Legszívesebben képen töröltem volna az előttem álló hapekot.
Tehát erre vágyott? Egy maskarába öltött úri férfira?
Mire másnap a fagyis vödör és kiürült semmi más gyógymódszerem nem volt. Épp nyúltam a kanálért, hogy az utolsó falatot ki kanalazzam mikor valaki hangosan kopogtatni kezdett.
Szép lassan sétáltam el az ajtóig. Majd gondolkodtam rajta kinyissam -e. Nem éppen voltam egy nagy vendéglátós kedvembe, de végül a kulcsot elforgattam a zárba.
A nyitódó ajtó előtt a csurig ázott Savannah. Azt hittem szellemet látok.
- Bejöhetnék? - kérdezte vacogva, mire betessékeltem. - Remélem nem zavarok. Gondoltam beszélhetnénk kicsit.. - mondta mosolyogva.
- Te sose zavarsz. - válaszoltam. Nem vagy éhes?
- Hm.. Igazából nem enni jöttem hozzád, de kicsit az lettem így említve.
- Történetesen nem számítottam vendégre, ezért csak fagyasztott pizzám van. Az jó lesz?
- Imádom a pizzát, de azért ugye felolvasztod? - kérdezte nevetve mire én is abba törtem ki.
- Persze. - válaszoltam még mindig a röhögés mellett. - Adok valami száraz ruhát, nehogy megfázz. - ajánlottam fel, majd a gardróbból előkerestem neki egy hosszú pólót. A kezembe tartva teljesen másnak tűnt, mint akkor mikor rajta láttam. Hosszú, vékony lábára pillantást lehetett vetni ez által. Olyan hófehér volt és ártatlan tűnt mint
- Köszönöm. - mondta hálás mosollyal együtt véve. - Mi történt veled az elmúlt időbe? - kérdezte mikor leültünk a kanapéra.
- Mármint az egymás nélkül eltöltött 3 évre gondolsz? - próbáltam nem szemrehányóan mondani neki ezt, de valahogy még is így jött ki.
- Igen. Erre gondoltam.
- Ne haragudj nem sértésnek szántam.. - fordultam felé mikor láttam, hogy lehajtotta a fejét.
- Nincs okom rád megharagudni. Folytasd kérlek. - mondta egy mosollyal együttvéve. Hogy vajon igazi volt -e amit láttam ott csillogni? Fogalmam sincs. Régen mindig megtudtam állapítani, azonban már nem sikerül. Fent marad a kérdés, hogy ennyire túlságosan is megtanulta tettetni a boldogságot avagy komolyan így érezve teszi mind ezt?
- Ugyan az - az ember vagyok aki voltam. - adtam a választ.
- Ezt tisztelem benned. És örülök, hogy hallgattál rám. Millióan rajonganak a hangodért és maga érted is. Az egyéniségedért és kedvességedért. Csodás ember lettél és voltál.. - hanglejtésén is észre lehetett venni, hogy többször is megállt, nagy levegőt véve, majd tovább folytatta.
- One Direction.. - mondtam ki a bűvös szót. - Szerzett nekem 4 remek barátot és rengeteg ember szeretetét.
- Gratulálok. - nyújtotta felé a kezét de én inkább fejemet rázva magamhoz húztam. Mégis olyan hivatalosnak tűnt az a kéz rázás. Egy ölelés mégis csak jobban illett hozzánk.
- És veled mi volt? - kérdeztem végül vissza.
- Svájcba voltam. Gyönyörű hely. Pár hete érkeztem haza onnan mivel segítek itthon egy ház felépítésének megtervezésében ami majd családoknak segít majd lakást találni.. - kaptam a választ.
- Ha a ház építésénél bármibe segíthetek csak szólj. Szívesen tenném. - ajánlottam fel, mire csak elmosolyodott. - És mi van Olivierrel? Így hívják, nem? - kérdeztem rá, mivel ez volt ami szinte a legjobban érdekelt.
-Egy svájci cégnél dolgozik aki nagylelkűen adományozott a ház építkezésébe. Még ott ismerkedtünk meg. És most haza jött velem Angliába egy ideig.. - tudtam meg.
- Mikor lesz az esküvő? - próbáltam közbe mosolyogni. Boldognak kéne lennem, hogy ő boldog. Azonban nem megy..
- Messze van még. - ezek után hirtelen csak lehajtotta arcát. Nem tudtam hirtelen mi lehet a baja, mikor nem rég még mosolyogva mesélte az életét. Végül felém fordult. Halk zokogásba kezdett.
- Tudom, hogy mi már rég nem vagyunk együtt. De mégis mikor újra láttalak valahogy minden olyan felkavaró volt. Úgy éreztem mintha megcsaltalak volna. Mintha megcsaltam volna egy jó embert. És ez olyan mintha eldobnék egy gyémántot és felszednék helyette egy követ.. - mondta el nyugtalanul, egyre erősödő sírással.
- Szereted őt? - tudnom kellett..
- Olivier remek ember..
- Nem válaszoltál! - szóltam idegesebben.
- Anyám szerint idővel majd megszeretem..
- És mi van, ha nem? - szorítottam meg a kezét.
- Megígértem neki. Nem tehetem meg azt vele, hogy megszegem az ígéretem..
- Inkább élsz boldogtalanságban..
- Nézz rám, látod? Nem jó, ha mosolygok, mert tudom kamu. Nem jó, ha sírok mert csak jobban fáj. Nem szólok, mert tudom megint megbántanálak. Semmi sem jó, mióta nem vagy velem.. - soha sem gondoltam volna, hogy valaha pont Savannah White szája hagy el ilyen mondatokat.
- Sosincs túl késő.. - érintettem meg baba tapintású arcát.
- De Niall, nálunk már túl késő. Három év rengeteg idő volt. Megtanultam ez alatt élni nélküled. Talán ha hamarabb.. - nem fejezte be a mondatát. Reagálni sem volt idő mivel hangos pityegést hallottunk.
- Kész a pizza! - jelentettem be megpróbálva átalakítani a hangulatot..

Ez egy rövid rész lett, de hamarosan még a napokba megpróbálok írni egy hosszabbat. Köszönöm a türelmeteket!