15.rész- Még mindig szereted..

Brigi Papp: Köszönöm:*
Sára Major: Köszönöm:*
Aliz Friedrich: Köszönöm. Az ötleted elgondolkodtató:*
Névtelen: Jaj, köszönöm szépen. Igen tudom ki vagyok <3

~3 évvel később: 2013-ban~

*Niall*

- Niall, gyere, Mindjárt kezdődik az interjú! - szólt rám Liam a színfalak mögött. Nem kellett többször szólnia rögtön rohantam is hozzá é a többi sráchoz. Név szerint: Harry Styles, Zayn Malik, Louis Tomlinson, Liam Payne. Mi így öten alkotunk egy bandát, amit úgy hívnak One Direction.
- Most folytatjuk a One Directionerrel a faggatást! - jelentette be a műsorvezető mire a függönyök elhúzódtak és mindannyian megindultunk ki a közönség elé akik tapsviharral üdvözöltek minket.
Leültünk egy asztal köré majd hallgattuk a kérdezősködés hadát, amire megpróbáltunk értelmes választ adni.
Rengeteg kérdést kaptunk a leendő új albumról, koncertekről és a magánéletünk felől is ami többnyire párkapcsolati térre szélesedett ki.
Szinte egész műsor alatt meg se szólaltam, csak néha mikor konkrétan tőlem kérdeztek.
Éreztem, hogy hamarosan vége az adásnak és lélekben már fel is készültem, hogy mehetünk mikor egyszer csak a nevemet hallottam.
- Na és Niall te, hogy állsz párkapcsolatok terén?
- Semmi komoly sincs alakulóban nálam. Randizgatok, de egyik lányban se találom meg igazán amit keresem. - feleltem.
- Nem vágysz egy komolyabb kapcsolatra?
- Dehogyisnem. Szerintem a legtöbb embernek ez a vágya, hogy megtalálja azt a személyt akivel leakarja élni a hátra lévő életét. De van, hogy hiába keresi és van, hogy már el is veszítette. - amint ezt kimondtam, eszembe jutott egy kék szempár, aranyszőke hajtincseivel. Ismerős arcvonásokkal, mosolygott rám. Savannah volt.. Régen gondoltam rá utoljára. Ebben talán a szűk időbeosztás is segített.
Rettenetes bűntudat vett úrrá amint visszagondoltam a lányra. Talán túl hamar el is felejtettem. Mondja ezt a szívem azonban az eszem mást sugall azt, hogy így is eleget vártam rá.
- Vagy, megesik, hogy valakinek sikerül is megtalálni és megtartani a tökéletes partnert. - fejezte be a pozitív iránnyal a mondatomat. Bólogatásként feleltem. Még eljátszottunk egy számot a : Best song ever-t majd elbúcsúztunk a műsorba és hazafelé indultunk.
- Mit szóltok egy kis ünneplésre? - vetette fel az ötletet Louis.
- Jó ötlet. - válaszolt Zayn.
- Szerintem én ezt ma kihagyom. Fáradt vagyok.. - indultam meg a szobám felé.
- Valami baj van? - szólt utánam Liam.
- Nem, semmi.. - a szoba egyik sarkába kuporodtam le végül mikor felértem. Újra elő jött az-az érzés amit Savannah elvesztése után éreztem. Egy fajta honvágy ha lehet ezt érezni egy lány iránt.
Három év telt el mióta utoljára láttam. Vajon emlékszik még rám? Az emlékeinkre?
A szekrény legmélyéről előhúztam a rajzot, amit ő készített nekem. Az ujjamat végig húztam a kidolgozott vonásokon. Ha ő nincs, nem lennék az aki most vagyok. Nem ismertem volna meg azt a négy csodálatos fiút akivel egy bandába kerültem a sorsnak köszönhetően. Vagy a sorsot nevezzük inkább Savannahnak?
- Valami baj van haver? - találtam magam mellett Harryt. Nem tudtam neki hazudni.
- Emlékszel arra a lányra, akiről meséltem? Akinek nem engedték a szülei, hogy együtt legyünk. - Hazza volt az egyetlen akinek elmeséltem a fiúk közül. Neki is azért mert megtalálta a cuccaim között még régen egy képet Savannahról és magyarázatot kellett neki adnom mégis ki ő.
- A helyes kis szöszi? Igen, rémlik. - az arcán kaján vigyor jelent meg. - Mégis miért? - folytatta végül érdeklődve.
- Az interjúnál valahogy eszembe jutott. És nem tudom kiverni azóta a fejemből.. - egy párnát magamhoz vettem majd a falhoz vágtam. Mintha azt hittem volna, hogy ezzel a most bennem keringő érzésekkel is ezt tehetem.
- Azt hittem ezt a témát magadba már rég lezártad.
- Igen, mert így is volt. Az-az még mindig így is van. Csak azért az együtt töltött időket nem lehet csak úgy elfelejteni, néha megérdemlik, hogy vissza emlékezzünk rájuk.. - bólogattam biztatásképp, hogy csak erről van szó.
- Egyszer egy nő mondta nekem ezt, amit most mondok neked. Eleinte badarságnak gondoltam, de valami igazság lehet van benne. Azt mondják legtöbb férfi életében csak egyszer szerelmes igazán. És ha nem jön össze neki, örökké vágyódik akkor is az adott nő iránt. - pont Harry szájából ezt hallani hatalmas bölcsességnek tűnt.
- Az én életembe ez Savannah lehet?- kérdeztem rá félénken.
- Nem tudom. Lehet. De nem biztos. Megeshet, hogy találsz egy másik lányt és ő felváltja ezt az érzést benned teljes egészében.
A gondolataim mély gödrébe estem. Azt se vettem észre, hogy Hazza kisétált a szobából.
Miért pont most jut újra eszembe? Mi történik velem?
Nem akarom, hogy a múlt megismétlődjön és megint csalódnom kelljen.
Este volt már azonban tudtam éjszaka a szememet nem bírtam volna lehunyni, érdekelt, hogy mi van vele. És legfőképpen az, hogy szeret -e még. Lerohantam a lépcsőn és magamra kaptam egy kabátot. Minden szó nélkül pattantam be a kint álló kocsimba és a Székesegyház felé kezdtem vezetni. Az eső megeredt út közbe. Figyeltem ahogy az ablaküvegre pattanó cseppeket, az ablaktörlő mily gyorsan lemossa nyomott sem hagyva maga után.
Én is ezt akarom. Hogy soha többé egy lány se hagyjon bennem nyomott a szakítás után..
Hirtelen hatalmas nagyot kellett fékeznem mikor észrevettem egy nyest épp előttem futott át. Majdnem késő volt. Majdnem végett vetettem egy ártatlan élőlény életének csak azért mert figyelmetlen voltam.
Nem voltam képes elindulni, bele taposni a gázba. Azonban muszáj volt mivel mögöttem hatalmas dudálás tört ki.
A székesegyháztól nem messze volt a kapu ahova a lakatunkat helyeztük.

-Gyere velem kicsit. - fogtam meg a kezét majd egy ajtóhoz kísértem ahol rengeteg lakat csüngött. - A szerelmesek mindig ide zárnak egy lakatot, rá gravíroztatva a nevük kezdőbetűjét vagy valami hozzájuk kapcsolódott. Szeretnék idehelyezni én is egyet veled. - mutattam fel a zárt.
- Beleegyezek, de csak egy feltétellel ha a kulcs nálam marad. - mondta mire csak beleegyezően bólintottam.
- Emléket hagyok mi utánunk.. - zártam a kulccsal oda a lakatot majd felé fordultam és szorosan magamhoz öleltem..

Majd pár nap múlva a tengerparton.

- Savannah, kérhetek valamit? Mivel kérted, nálad marad a kulcsa a lakatnak amit tegnap függesztettünk fel. Vedd úgy, hogy az a szerelmünk záloga. Ha már nem szeretsz, menj és vedd le onnan, innen tudni fogom, hogy van -e reményem még, hogy valaha újra az enyém legyél. - kértem meg és ő a pillantásával beleegyezett.

- E gondolatok vergődtek bennem mikor észre vettem a zár még mindig ott van. Szinte semmit se változott, csak egy kis rozsda került rá. Vajon a mi szerelmünkkel is ez történt? Berozsdásodott de azt egy kis olajozás, újra a régivé tenné?
Egy könnycsepp csordult végig az arcomon mikor megérintettem a vésést. Sós ízével futott le végig az arcomon. Megérintett a melegségével.
A szívem nagyobbat vert a szokásosnál, és mintha azt sugallta volna : még mindig szereted.
Másnap is ugyan ezzel a gondolattal keltem, és ez folytatódott teljesen egy hétig míg Hazza megelégelte a viselkedésem. Amint kettesben maradtunk megkaptam tőle a kioktatást.
- Meddig akarod ezt az ó semmihez sincs kedvem dolgot folytatni? A rajongók aggódnak érted. A fényképek amik rólad készülnek sehol egy mosoly nem található már. Mi történt veled? Megint az - az még mindig az a lány? - vont kérdőre.
- Azt hiszem még mindig szeretem..
- Keress mást és szeresd őt. Ő megérdemelné, és nem dobna el még egyszer magától.. - fájtak Harry szavai. Aszerint ítélkezett Savannah-ról amiket tőlem tudod meg. Azt hiszem teljesen félre ismerte ezek szerint.
- Te ezt nem értheted! Én nem akarok mást, nekem csak ő kell vagy senki más.. - halkultam el.
- Akkor tudod mit? Menny és keresd meg! Mondd meg ezt neki is! Csaj egy dolgot ne felejts, ha megint csalódnod kell: én megmondtam, hogy ez lesz.. - cikázott el tőlem mint a vihar.
Igaza van egy dologba. Mi van ha megint csalódni fogok?
De egy próbát talán megér.
Vettem egy jó meleg zuhanyt, átöltöztem majd a közeli virág boltos felé vettem az irányt. Vettem egy csokor illatozó és tűz vörös rózsát.
A White ház felé vezettem. Féltem a találkozástól. Az ajtójuk előtt álltam vagy fél órát, mikor minden erőmet össze vetve megnyomtam a csengőt.
Ő nyitotta ki az ajtót. Egy fehér inge volt, a haja a vállára borulva. Látszott rajta, hogy felnőtt egy igazi, érett nő lett belőle. A mosolya még mindig ott volt az arcán és felém villantotta.

Csak bámultam őt azt, hogy menyire megváltozott. Pedig én mindvégig azt akartam, hogy a régiek maradjunk. De nem várhattam el tőle, hogy maradjon örökre gyermek.. 

Őrültség mikor annyi mondani valód van, de nem tudod, hol kezd el. 

- Szia Niall.. - mondta ki végül, azonban látszott rajta, hogy megleptem a látogatásommal. Hiányzott már a hangja azt, hogy halljam az édes beszédét.

- Szia. Rég láttalak. - mondhattam volna idiótább dolgot is ennél? Rég láttalak. Valahogy erre szerintem magától is rájött volna.

- Én is téged. - válaszolt.

- Ezt neked hoztam. - adtam át a virágot a kezébe.

- Savannah, készen vagy? Elkésünk az ebédről! Tudod, hogy apád, ezt nem szívleli! - hallottam meg egy erős férfihangot. Kétségbeesve néztem az előttem álló lányra, akinek a nézése, semmi jót nem takart.

A nézéséből egy sajnálomot tudtam volna kiolvasni.

Majd megjelent előttem teljes magasságába. Körülbelül húszas évei közepébe lévő, magas, érett férfi, az arcán enyhe borosta.

- Olivier ő itt Niall egy régi barátom. Niall, ő itt Olivier, a vőlegényem.. - mutatott be minket egymásnak. Az utolsó szó úgy esett mintha  szívembe egy kést szúrtak volna, de azt is a legfájóbb pontjába. 

Nehéz volt visszagondolni, hogy milyenek voltak a dolgok régen, aztán rájuk nézni, hogy milyenek most, és ráébredni, hogy a dolgok már mások és soha nem lesz ugyan olyanok, mint akkor..